sötét a ház
egy kis fényre vágyom
felhős az ég
nem ragyog fel napom
hideg a víz
mégis lezuhanyzom
hosszú hajam
varkocsokba fonom
ma sem lesz más
már előre tudom
öröm nélkül
telik el a napom
szürkeségben
életem fogyasztom
élvezetek
híján elfonnyasztom
napjaimat
hátralévő korom
időm lejár
magamtól búcsúzom
ennél többet
nem sikerült adnom
hiába is
szerelmet kívánnom
hiába is
örömöket várnom
már senki sem
ugrik át a gáton
senki nem jön
bármeddig is várom
aki lenne
mindenben a párom
soha többé
nem lehet megkapnom
a sóvárgást
abba kéne hagynom
tiszta szívvel
végre megnyugodnom
2023. augusztus
4 hozzászólás
“a sóvárgást
abba kéne hagynom
tiszta szívvel
végre megnyugodnom”
Jobb tanácsot nem is adhattál volna magadnak, bár tény, hogy nehéz betartani. Más az ész és más az érzelem.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Na hát ez az. Az ésszel általában nem szokott baj lenni, az elhatározásokkal se, csak az a fránya megvalósítás, az nem az én műfajom. Ész és szív, értelem és érzelem valahogy nem jön össze nálam, állandóan harcolnak egymással. Jó lenne megfogadni a saját tanácsaimat, csak nem mindig megy.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Ilyenek a hétköznapok!
Ilyenkor becsukódnak a képzelet kapui,
melyek a szép és jó felé ,egy reményteli
életfelfogás felé vezetnének!
A csendböl,az helyett,hogy álmokat szülö
kilátásokba ringatna,egyszerüen üres
semmitmondó unalom lesz!
A legkisebb mozdulat is figyelmeztet
arra,hogy nem történik semmi különös,
csak az unalom marad.
“abba kéne hagynom
tiszta szívvel
végre megnyugodnom”
Keress,léteznek körüötted csodák!
Ha kisüt a nap,sok golog elhomályosodik!
Gratulálok ismét fájóan csengö írásodra!
Szeretettel:sailor
Kedves Sailor!
Vannak ilyen napok. Ha egy-egy, azzal nincs gond. Akkor van baj, amikor egymás után minden nap ilyen – ez akkor egy ilyen korszak volt. Azért néha-néha kisüt a nap.
Köszönöm a gratulációt.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!