Még soha nem írtam arról, hogy mit tesznek a gyülekezetek. Az emberek többségében van egy olyan téveszme, hogy a hívők azt csinálnak, amit akarnak, mert hitük szerint Isten mindent megbocsát nekik. Azt is gondolják, hogy ez egy öncélú közösség, ahol a tagok jól érzik magukat egymás között és ezzel ki is merül a hitéletük.
A valóságban ez korántsem így van. Először is az igazi hívő nem bűnözik szándékosan. Hiszen, ha belegondolunk, a szeretteink sem bántjuk meg pusztán azért, mert úgy is megbocsát nekünk.
Másrészt nyitottak a világ dolgaira. Gyűjtenek a háború menekültjeinek, az árvízkárosultaknak, az iskolát kezdőknek, látogatják a betegeket, van, aki rendszeres kapcsolatot tart a hajléktalan szállókkal és azoknak, akik vállalják, hogy dolgozni szeretnének, munkát keres/ajánl. Ennek persze jelentős a kockázata, mert aki csak úgy ír valamit, a nélkül, hogy ismerné a tényeket, az gondolhatja, hogy ezek az emberek hálásak. Viszont a valóságban sajnos nem így van. Konkrét ismeretem van arra, hogy egy gyülekezeti tag befogadott valakit az otthonába, munkát és ellátást adott neki, majd az illető meglopta őt. Persze, azért a gyülekezet nem adja fel. Egy vagy akár sok ember után is hisz abban, hogy bárki, bármikor megváltozhat és erre esélyt is kap. Vannak ruhagyűjtési akciók, amikor bárki jöhet és ingyen elviheti azt, amire szüksége van, de több településre el is szállítják a szükséges ruházatot.
A gyülekezet nincs jelen a Facebookon és nem veri nagydobra, hogy mit tesz, de mindig, mindenben igyekszik segíteni, csendben, észrevétlenül.
Az úgynevezett vallásos emberek nem jó emberek, ugyanolyanok, mint bárki más, abban különböznek csupán, hogy hisznek Istenben. Ettől még vétkeznek, de van lelkiismeretük, ami szól hozzájuk és igyekeznek megszabadulni a bűneiktől, bár tudják, hogy amíg ebben a testben élnek, soha sem lesznek tökéletesek. Nem is kell annak lennünk. Járniuk kell az utat nyitott szemmel, segíteni ott, ahol tudnak és betölteni a só szerepét a földön, vagy a lámpást, amit nem rejt véka alá az ember és minél nagyobb a sötétség, az annál jobban világít.
6 hozzászólás
Kedves Rita,
amit itt olvastam, a te szemszögedből mutatja be annak a gyülekezetnek a munkáját, melyben jelen vagy, tehát te valószínűleg jól látod törekvéseiteket.
Hogy “az emberek többségében van egy olyan téveszme, hogy a hívők azt csinálnak, amit akarnak”, ezt nem hiszem. Az emberek többsége nem foglalkozik ezzel, hanem mindenki éli az életét. Nyilván akadnak, akik ilyeneket gondolnak, de nem általánosítható, és valószínűleg oka is van, ha elutasító magatartást tanúsítanak.
Nekem is van számtalan példám mindkét nézetre, a gyülekezetek különbözőségére is. Én tisztelem a vallásos embereket, mindenkinek joga van hinni Istenben vagy bármi másban.
Nem hiszem, hogy pálcát törnek a gyülekezetek jótékony munkája fölött, hanem inkább elismerik. Nyilván nem mindenki, de ez bármire érvényes.
Egy hívő ugyanúgy követ el hibákat, mint a nem hívő, ezt meg is fogalmaztad.
A gyülekezetnek joga van a “nagy” közösségi oldalon lenni, nincs azzal semmi probléma, sőt, ott lehet leginkább gyűjtéseket szervezni, mert mindenki könnyen elérhető. Nem szégyen felhívásokat, közleményeket kitenni, hiszen ezekkel tájékoztatni lehet az embereket, és esetleg a közvélemény is másképp alakulhat, ha betekintést nyernek.
Hogy ki tartja a lámpást, az nem vallás és hit kérdése, mert mire is való ez a lámpás? Példát mutatni másoknak, jó példákat, hogy elgondolkodjanak, és azt akarják követni.
Ezt ugyanúgy megteheti egy nem hívő is.
A Tízparancsolat “földi” részét be lehet, sőt, be kellene tartani nem hívőként is.
Örülök, hogy írtál a munkátokról, szívesen olvastam erről, a véleményeddel kapcsolatban csak azt mondhatom, hogy az éremnek mindig két oldala van. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Szerintem természetes, hogy a saját szemszögömből és tapasztalataim alapján írtam meg a cikket. Igen, az a tapasztalatom, hogy képmutatóknak tartják a hívőket, épp azért, mert – természetesen – nem tökéletesek. Semmi köze nincs a tökéletességnek a hívőséghez, ez egy téveszme. Persze, nyilván vannak egyértelmű dolgok, amelyeket hívőként az ember nem követ el, de egyébként épp olyan gyarló, mint bárki más. Különben nem egy helyen folynak mind a mai napig keresztény üldözések és a mai világ is épp arra halad, hogy hiteltelenné tegye a vallást. Személyeket emelnek ki, pedig a hit nem földi személyfüggő, hanem Istenfüggő. Nem egy nyugati országban veszik le a keresztet, mert sérti a muszlin vallásúak érzékenységét. A keresztények érzékenységével senki se törődik, velük viccelődni is lehet, sőt egyesek azt is megengedik maguknak, hogy Krisztust pedofilnak, melegnek mutassák be. Ugyanakkor mi nem tehetünk megjegyzést az LMBTQ-t képviselő emberekre. Engem a facebook ilyen megjegyzésért már tetíltott. Ahhoz szóltam hozzá, hogy XY nyíltan vállalja a melegségét, amire azt írtam, hogy “kár érte, mert jóképű férfi”. Azonnal jött a figyelmeztetés, hogy ezt az írást csak én látom, mert gyűlöletkeltésre alkalmas. Ez igen, az, hogy Isten fia meleg, meg pedofil, az “nem” sért senkit, mert szólásszabadság van. Nagy hatással nem leszek senkire se, mert nem gondolom, hogy tömegek fogják elolvasni ezt a véleményt, amit meg akartam osztani olyanokkal, akik nem látják belülről egy-egy gyülekezet működését.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Nem járok sajnos gyülekezetekbe, bár anno konfirmáltam. Azóta ha bármilyen temlom előtt járok mindig bemegyek egy pár percre. Leülök és átjár az a lelki béke, amit maga a hely nyújt.
A mi esperesünk nagyon jó ember volt, nagyon szerettem. (ő keresztelt engem és gyermekeim, ő esketett…)
Mindenhol vannak ilyenek is, olyanok is, jók és rosszak…sokan vagyunk, sokfélék. Valahogy az arany középutat kell/ene mindenkinek megtalálni. Alázattal, békességben, elfogadással élni egymással és egymás mellett.
Szeretettel:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Igazad van, el kell fogadni egymást, ezt tesszük, senkit nem rekeszt ki az egyház. Be lehet jönni egyszer, vagy akár rendszeresen, nem kell fizetni érte. Az más kérdés, ha egyháztag akar lenni az ember, mert akkor önkéntes alapon járul hozzá a fenttartási költségekhez. Inkább az a probléma, hogy bennünket nem akarnak elfogadni. Sok támadás éri mind az egyházakat, mind azok tagjait. Nyilván Te is hallottad a hírekből, vagy olvastad az interneten, újságban, hogy sajnos sok helyen leveszik a keresztet a templomokról, mert sérti az országba beengedett más vallásuak érzékenységét. Tehát nem a mi elfogadásunkkal van a baj.
Köszönöm az olvasást és a hozzászólást.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Érdekes amit írsz. Én nem vagyok gyülekezeti tag. Két eltérő vagyis inkább öt fajta gyülekezeti tagot ismertem. ” összefutottunk az életben” Kettővel még tartom a kapcsolatot.
” Az úgynevezett vallásos emberek nem jó emberek, ugyanolyanok, mint bárki más, abban különböznek csupán, hogy hisznek Istenben. Ettől még vétkeznek, de van lelkiismeretük, ami szól hozzájuk és igyekeznek megszabadulni a bűneiktől, bár tudják, hogy amíg ebben a testben élnek, soha sem lesznek tökéletesek ” Ez többnyire igaz. Bár az, hogy ugyanolyak mint bárki más. Látszólag, de azért van aki jobb, mint a nagy átlag. Igen van ahol gyűjtenek a szegényeknek ruhát. Nemcsak ha valami ünnep van hanem mindig. Engem is hívtak kétszer két különböző helyre. Mondtam, hogy én a tömeget nem bírom stb. Megértették. Megtisztelő, hogy gondoltak rám, tovább nem folytatom, mert nem tartozik ide. A gyülekezet fent van a fészbukon. Zárt körű csoportok. Van olyan, hogy imalánc betegekért imádkoznak.
Persze lehet azt mondni, hogy baromság, meg mi értelme van, de hallottam olyat, hogy végig imádkoztak egy kockázatos műtétet és az illető felépült. Bizonyára úgy lehet ez. Kinek hiszi annak viszi, ahogy a mondás tartja. Szép hétvégét kívánok neked!
Szeretettel: Ági
Kedves Ági!
Nagyon szépen köszönöm, hogy olvastad. Igen, nyilván vannak dolgok, amit egy igaz hívő nem követ el, de azért nem bűntelen és sokan úgymond azért nem akarnak közéjük tartozni, mert ők se különbek, mint más. Ez így igaz. Ugyanakkor mégis végbemegy a megtéréskor a változás, az embernek látása lesz azokra a dolgokra, melyekre korábban nem volt. Jó a hívők közösségében lenni, nem azért, mert tökéletesek, hanem azért, mert egy táborba tartozunk. Az ige élő és ható, az által tisztulunk. Ahogy mosakodni is naponta kell, hogy kell a lelket is tisztán tartani, mert a világ mocska beszennyezi, de a saját őemberi természetünk is. Először én se egyedül mentem el a templomba, de később már nem volt probléma. Ráadásul vannak olyan alkalmak, amikor lehetőség van a beszélgetésre, csendes hétvégék, különböző rendezvények, ahol vagy szolgálni lehet, vagy bennünket szolgálnak, mint például az érett kalászok alkalma. A mi kis gyülekezetünk nagyon jó, mindenki megtalálhatja a helyét benne. Van baba-mama kör, hitoktatás, a gyerekeknek nyári tábor, bibliórák. Az istentiszteletet és a csütörtöki bibliórát felveszik, így ezek otthonról is hallgathatók a youtubon. Tehát, aki nem tud eljönni, az se marad ki, ha fontos számára, hogy egy-egy igehírdetést vagy bibliórát meghallgasson.
Köszönöm az olvasást. Legyen békés, szép napod!
Szeretettel: Rita 🙂