Sietős út
Hold jön fel — nem érünk rá várni,
Virág int, — nincs időnk megállni,
Boldogok vagyunk, — de hiába,
Nem érünk rá a boldogságra.
Talán egy szép reménység csábít?
Távolabb szebb csillag világít?
Vagy édenkert lesz a világból,
Ha gyorsan «holnap» lesz a má-ból?
Oh, dehogy! — csak előre törve,
Türelmetlenül járunk körbe,
Hogy majd elszédülünk belé —
Úgy rohanunk a sír felé.
***
Czóbel Minka: 1855- 1947
Eilige Weg
Der Mond geht auf – ist kein Aufenthalt,
die Blume winkt: – keine Zeit zum Halt,
wir freuen uns, aber ist vergebens,
wir haben kein Freud an Erlebens.
Vielleicht lockt eine schöne Hoffnung?
In den Stern leuchtet die Verlockung?
Der Welt ist eine Garten Eden,
wenn den heute zum Morgen drehen.
Ach nein! – Nur einfach vorwärts zwängen,
wir tun uns nur ruhelos, drängen,
dass uns darin auch noch schwindlig wird –
’d eilen ins Grab, wie ein Thunderbird.
Fordította: Mucsi Antal-Tóni
5 hozzászólás
“Oh, dehogy! ? csak előre törve,
Türelmetlenül járunk körbe,
Hogy majd elszédülünk belé ?
Úgy rohanunk a sír felé.”
Úgy látszik nem mai jelenség, bár ha most élne, nem ismerne rá a világra, mert ha az gyors volt, ez egyenesen száguldó.
Szeretettel: Rita 🙂
Köszönöm Rita…ódv Tóni…
Az a Munka a címben, nem MINKA???
Köszönöm Dávid… kedves Dávid, eszembe jutott egy, itt, igen kedvelt szójárás: “Amikor valami jót teszek, azt nem veszi észre soha senki, de ha valami rosszat, azt pedig nem felejti el, soha senki!”…üdv Tóni…
Kedves Tóni, minden fordításod egy jótétemény!
Bár lennénk itt több tucatnyian érdeklődők ezen
az oldalon!!! De sajnos alig 4-5-en vagyunk…
Üdv: Dávid