És eljött a nagy nap
A hátralévő életem első napja.
A várakozás izgalma bilincsbe verte gondolataim.
Új világot akarok! – üvöltöttem -, ahol a gyermekgyilkos a jó,
a jó a rossz, és a könny az öröm,
a bánat mennyei közöny.
– Másoké. –
Ahol a távolba néző szemek mögött
csak a senki hivalkodó figurája rázza a harangot.
Ahol a toronyból visszhangzó hazug szavak
bársonyként terülnek a múltidőre.
Mert ami volt, az lent volt, és most fent vagyunk,
kiálló bordáinkkal a farkasok dalát festjük a vöröslő égre,
Hol a könny csak mocskos gondolatok torz szüleménye,
Hol a gyermek csak eszköz a rabságban tartáshoz,
Hol nincs érzelem, csak düh és gyűlölet,
másoknak anyaföld,
nekem a pokol.
7 hozzászólás
Kedves Gyuri!
Nagyon jó írás, nem vagyok nagyon oda az abszurdokért,
de a Tied örömmel olvastam…Olyan,
mely felrázza az embert s kényszeríti, hogy figyeljen!
Remek!
Szeretettel: Lyza
Koszonom Lyza nagyon kedves vagy
Csak üdvözölhetem az alkalmat,hogy olvashattam versed.Szeretem a stilust,s te
mesterien kezeled.S ettől marad élmény versed üzenete.
Gratulálok!
Koszonom szepen Urulok , hogy elnyerte tetszed .
Koszonom szepen . Orulok , hogy elnyerte tetszesed.
"kiálló bordáinkkal a farkasok dalát festjük a vöröslő égre"
Jól van, Gyuri, a tehetséged se az indiánok nem lopták el, se a "toronyból visszhangzó hazug szavak" nem törték meg.
Írni még mindig tudsz!
🙂
Ölellek!
Koszonom szepen …D