Halni készülő fa
miért kívánja
a sikongó fejszét?
József Attila!
Te hadd legyél boldog,
ha azzá tett a halállal kötött
íratlan szövetség.
Elvitte minden terhed
egy tovacsattogó
lomha tehervonat,
szabadságoddá lett
az a végtelen sínen
futó pillanat.
Ó kiáltó olajég,
felzúgó sínek,
szénlelkű mozdonyok,
'kegyetlen árva'
homokpart a lét,
szerelemzsineg,
eltűnő vadnyomok!
4 hozzászólás
Szia!
Látom versedből, hogy szereted József Attilát. Nekem is ő az egyik kedvenc költőm. Szép, fájdalmas, de felemelő vers.
Szeretettel: Rozália
Kedves Santiago!
Osztom Rozália nézetét, szerintem is gyönyörűre sikeredett!
A.
Kifejezetten tetszenek a verseid. Ez is, és a többi is, amit eddig olvastam.
Érdekes, és élvezetes a stílusod, kiváltképp a szópárosításaid.
Szép visszazakatolás J.A. -hoz!
üdv.Mis