A város zajában
Hol a nyomort nyalja
A poloska ágyba
Falba mászva
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Füstös gyárkémény
Festi házfalát
Fújja zord dalát
A fül lassan süket
Mit mondatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Ebédre Zsírosdeszka
Újságpapírba
Jól becsomagolva
Desszert nyomdafesték
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Hazafelé kocsmába
Mocskos asztalára
Dőlsz, este kitörsz
Mert üres a fazék
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Lány anyjához simul
Fiú apjára szól
Kicsi és a többi nagy
Bőg, majd elhalkulnak
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Szürke köd szürke fal
Szürke arc fényt takar
Míg anyai emlőn
Nő a csecsemő
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletárdallamok
Szürke hajnal szürke
Zajjal lélekharang
Búsan szólal, leng
A légbe a bús emlék
Mit mondhatnék
Rólatok ti
Proletár dallamok
1 hozzászólás
Felidézted, drága marica – József Attila lényét számomra!
Gyönyörű, erőteljes, tömör versszakok és az ismétlődő versszak rendkívűl nyomatákosítja és kizökkent a versből, de azonnal "visszatakarsz" az eredeti paplanba…
Köszönöm.