Volt gyermekkoromban;
kizáródtam a testemből.
Félni kezdtem.
Amit kezem megfog, el hogy eresztem?
Megbotránkoztat pajzán végtagom?
Hisz akkor, le kell vágni!
Nem hagyom!
Megsimogatja az előttem ülő haját?
Nahát!
S persze: rettenet.
Önálló életet kezdett volna élni a kezed? – kérdezed.
(Függöny fel.)
Görbült Tér és Idő.
Dagadtam, mint fazékban a tüdő.
Fel is cseperedtem.
Meg is öregedtem.
Szíved Pompadourja csakis így lehettem.
Elmém mágnes – enkefalográfja: ujjbegyed.
S tart, míg tart ujjbegyem.
Ha végül – dolgom végezetten -, hazatérek a Túlra,
kirajzolódik lelki-testem teltkarcsú kontúrja.
15 hozzászólás
Szia Edit! Megnyugtatlak, már előbb kirajzolódik! Sőt! Ki is rajzolódott! Nem rossz! 🙂 Szeretettel üdvözöllek: én
Szia, Bödön!
Köszi!
jaj, hadd javítsam magam gyorsan, Ildikót akartam írni! Bocs! 🙂
Nem találok szavakat, de nem is keresek.
" A titkokat ne lesd meg…"
Nagyon eredeti, remekbeszabott ön?feltárás. Utánozhatatlan vagy, hiába is próbálnálak ígyírtoktinizni.
üdv. G.
Köszönöm, Grey!
Kedves Ildikó!
Amit elsőre olvastam, mély volt, és örvényes. Ez most inkább cinikusan teátrálisabb változata annak. Nem tudom, melyik a jobb.
Szeretettel: Laca 🙂
Szia Fekete Sas!
Teátrális! Na ezaz!
Cinikus?
Nemtom!
Minden esetre, ez lett belőle.
Köszönöm, hogy összevetetted!
Szeretettel.
A cím is már egy ágyútöltelék,
de a többitől eldobtam az agyam,
s lehet a végén azért nem találtam
az értelmet.
még keresem
Szia, Andi!
Tudom, megtaláltad!
Szeretettel.
Nagyon szuper!!!!!❤❤❤😘😘😘😘
Köszi, Editke!
Szuper jó vers ez Ildi. Lélekanalizálás, kitárulkuzás… örömmel olvastam. Gratulálok szeretettel. 😊
Köszönöm, kedves Barnaby!
Szeretettel:
Ildikó
Ildi!
Hogy mennyi minden – talán az egész életed – van versedben ezt csak te tudhatod. Én azt tudom, hogy nekem nagyon tetszett. Többször elolvastam, mindannyiszor új értelmet kaptak a sorok. A "lelki-testem" pedig rátette az i-re a pontot. Nagyon ott van!
Üdv. Melinda
Szia, Melinda!
Nagyon jól estek soraid, s örülök, hogy adni tudtam Neked, az olvasónak, valamit.
Szeretettel:
Ildikó