Ébredésünk előtt vagy után vagyunk online,
s mennyire fáj, ha a kapcsolat offline?
Kérdéseket teszünk fel, csak mert látunk egy választ?
Vagy csak kíváncsiak vagyunk, mert nem értjük?
Vágyódás van bennünk, valami ismeretlen felé.
Ez lenne életünk alapköve?
Ha nem kérdezünk, nincs válasz?
S e közöny szül ateistákat?
Valóban azok lennénk?
S csak milliónyi atom mozgat?
Körülöttünk minden kitalált,
s csak precíz, mérnöki munka a Világ?
A kozmoszban csak apró dinamó a Föld?
Fényében ezer civilizáció vegyül?
A kezdet okát még fel sem fogtuk,
s valóban a vég a mi válaszadónk?
Csak a kérdés vezet előre,
ez vakságunk egyetlen gyógy-köve.
E nélkül hitünk nem ér semmit.
A forrás, csak akkor létezik, ha keressük,
s kegyelem az, ha ezt jó helyen tesszük.
2 hozzászólás
Szia!
Nem szeretnélek megbántani de számomra a versed két utolsó sora értékelhető, az jó.A többi zavaros a számomra,de ez az én bajom.
Szeretettel üdv:hova
szia!
Valóban elég összetett verset alkottál. Talán ha szabadversként fogjuk fel, akkor értelmezhető. Elég sok témát érint az informatikán, csillagászaton, fizikán, filozófián, vallástörténeten át. Célja és értelme talán ezeken keresztül keresendő…
üdv
leslie