Ballagok a mezőn
köröttem sok virág,
viruló természet,
léttől zsongó világ.
Elmerülök benne,
csodálom a tájat,
bővizű pataknál
árnyat adó fákat.
Rétnek ezer színét,
daloló madarát,
széltől ringó fűnek
kecses hajlongását…
Aztán gondolatom
tekint a jövőbe,
szomorú képzetek
jutnak az eszembe.
Nem vigyáz az ember,
nem óvja meg kincsét,
áldott természetnek
nem méri értékét.
Lesz-e tiszta forrás
jövő vándorának,
örülhet-e majdan
hűs fa árnyékának
vagy kopár ösvényen
vezet majd az útja,
milyen is volt régen,
tudni sosem fogja.
Csendben megyek tovább,
immár nehéz szívvel,
gondokkal telítve,
aggódó, rossz kedvvel,
mert nem elég erről
mindig csak beszélni,
természet szépségét
most kéne becsülni!
10 hozzászólás
Kedves Judit!
Akár a természet kategóriába is sorolhattad volna a versed. Nagyon szépen írod le a természet kincseit, a csodát, amely a növények, vizek, virágok, a természeti értékek körül vesz minket, akkor is, ha nagyvárosban, akkor is, ha egy tanyán élünk. Gratulálok, nekem tetszett! Üdvözlettel: Szilvi
Kedves Szilvi!
Az a baj, hogy csak beszélünk a természetvédelemről, de vajmi keveset teszünk érte…
Köszönöm, Judit
Az a legnagyobb hiba, hogy ami meg van, olyan természetesnek tűnik, nincsen eléggé vigyázva rá. Amikor eltűnik, akkor már késő, most a fák, virágok, bokrok sírnak sok esetben, Később, mi emberek fogjuk azt tenni.
Szeretettel:Marietta
kedves Marietta!
Mire szembesülnek ezzel az emberek, már késő lesz..
Köszönöm, Judit
Egy nagyon szép verset olvashattam a természet védelmében.
Sajnos, az ember már csak ilyen, csak élvezni tudja, megbecsülni már kevésbé.
Szeretettel
Ida
Így igaz kedves Ida.
Köszönöm, Judit
Talán bonthattad volna versszakokra. Akár maradhattak volna a 6 szótagú sorok, de akár két sort egyesíthettél volna, és akkor 12 szótagú, AABB rímképletes versszakokra bonthattad volna. Ami a tartalmat illeti, talán kicsit árnyaltabban is meg lehetett volna mindezt fogalmazni, az utolsó sort/sorokat például túlzottan direktnek érzem.
Kedves Csaba!
Valóban így van. Minden kritikát szívesen fogadok, hiszen tanulhatok belőle…
Köszönöm, Judit
Kedves Judit!
Nekem éppen azért tetszett a versed, mert nagyon erős kontrasztjával éri el a célját: az emberi érzésekre hatva hívja fel a figyelmet arra, mennyire fontos dolog a természet megóvása, megbecsülése.
Szeretettel gratulálok: Zsóka
Kedves Zsóka, igazad van. A bevezető sorokkal arra szerettem volna felhívni a figyelmet,
hogy mit veszíthetünk.
Köszönöm, Judit