Fény sátrába költözünk
kinn a virágos mezőn,
napsugárral fekszünk
s égi boldogsággal kelünk,
virágból szövünk gyűrűt
szívünk közös dobogására,
búzával fonunk koszorút
Simogató ujjainkkal
s pipacspirossal festünk
csókot boldog ajkainkkal.
Holdtöltekor egymásba
karolva körbejárjuk
kicsiny rétünket, s
összetartozó életünk
azúrvirágos kertünkben
mintha ma kezdődne.
2 hozzászólás
Megérkeztem! …..örömmel olvasom, ez már egy sokkal boldogabb vers! …kezdődjön hát…
Szeretettel: Rudy
Kedves Rudy!!! Nagyon köszönöm az összes véleményed, örülök, hogy tetszettek az írásaim! Biztató szavaid jól estek, és értékelem, hogy ennyit írtál! Köszönöm!!!
H.