Halmazállapotok

Hűvös eső csepereg ma egész nap,
kedvet ölő kopogása behallik,
tompa a fény ölelése, a bánat
szürke ködén monoton vele ásít.

Lelkem a fellegeken lovagolna,
hogyha lesütne a néhai Nap rá,
nem pedig álmain összeomolva,
múlt nyaramat keseregve zokogná.

Míg idebent szomorogva a vágyam
régi szerelmeimet megidézte,
már odakünn az eső puha-lágyan,
hópiheként libegett a vidékre.

És amiként a világ kifehérült,
lelkem is egyre vidult vele zsongva,
néztem az ablakon át, mit az ég küld,
mint takar édeni leplet a búmra.