Kezem a kezedben- sétálunk kettesben
a madarak egyre messzebb csalogatnak
a Nap huncutul bukfencezik, majd eltűnik
fejünk fölött az ég szürkületbe burkolózik
tovább!-szentjánosbogarak biztatgatnak
lassú lépteinket a friss illat lágyan kíséri
a Hold sejtelmes fényével pillant le ránk
csábító, meghitt bódulattal teli homály.
Megérkeztünk-Te és én az érzéseinkkel.
Elénk tárul érzéki otthonunk a völgy
cselekvésre szólít egy magányos tölgy
az azálea kéjes lehelete fokozza a vágyat
a csillagok is pajzánul kacsingatnak felénk
a völgy selymes füve kínálkozik ágynak
a tölgyfa sóhajtva borítja ránk árnylevelét
félnünk nincs miért, remegő testünk összeér.
5 hozzászólás
Szia!
Jó kis vers. Szép képek. Bár bevallom őszintén, engem valamiért annyira nem fogott meg. Lehet, hogy az én hibám. Remélem nem bántottalak meg, mert nem ez volt a szándékom.
Üdv: Mishu
Kedves Noémi! Nekem tetszett a versed. Szép képeket használsz, a végén egy kis erotikával. Rábizod az olvasóra, ő képzelje el, hogy mi is történik ott lenn a völgyben és ez nagyon jó.
Üdv: József
Kedves Mishu, József köszönöm a véleményeteket!
Kedves Noémi!
Félreértések nélkül kell elhinned, de elvarázsolt a versed, dinamikája, gondolatvilága, hibátlanul írtad meg ezt a szép alkonyt..vagy estét…már nem is tudom..))))
Megérkeztünk-Te és én az érzéseinkkel…ez gyönyörű sor!
Öszinte grati: d.p.
Kedves dinipapa! Véleményed zene füleimnek- van fantáziám!:-))
Köszönettel: Noémi