Fehér lapra szegény Attila
ha élnél most, mit írnál sírva?
Nincs már gyár a kapszlit kapdosni,
selymet szőni, fonalat fonni,
munkásnak lenni sem dicsőség,
ma már nem dönthetnéd a tőkét.
Szegény Miklós, ha újra élnél,
utcán sétálva mit remélnél,
ha látnál masírozó gárdát,
mellükön öklömnyi kokárdát,
s mozdulatukban elszántságot
mely téged már halálra gázolt?
Te szegény Endre, mit írhatnál
új világban, ha foroghatnál?
Látnád, az új dalok nem újak,
a múltat hozza el a holnap,
s avítt elvekkel, leporolva
ugyanazok házalnak újra.
Szegény Sándorunk, mit tehetnél,
szabadságoddal mit kezdhetnél?
Voksot, mint régen, adják-veszik,
a versenyt kenőpénzzel nyerik,
s néhány feledékeny borissza
a királyságot hozná vissza.
És ma sincsen biztos állása
költőnek, felkopik az álla…
21 hozzászólás
Kedves Irén!
Nagyon ötletes és érdekes a versed! Hát igen minden marad, vagy nem is marad hanem eggyre nagyobb a felfordulás minden téren. De már nem tart sokáig, mert a Biblia szerint a sok nyomorúság után jön /Isten országa, miképpen az égben azonképpen itt a földön is./ Mióta ezen hit éltet minden sokkal könnyebb.
Igazán ügyes vagy! Üdv: Zoli!
Ötletes, bezony, jó.
Üdvözlettel: egy anno-Accordiás.
Fantasztikus! Nagyon tetszett!!! Tele igazsággal és ironiával!
Gratulálok!
Barátsággal Panka!
Kedves dpanka, Vesztergom Andrea és GaZo! Nagyon köszönöm biztató szavaitokat, szeretettel üdvözöllek mindnyájatokat!
Bizony, nem tudhatjuk, hogy miről is írnának most nagyjaink, de annyi bizonyos, hogy amiről írnának, az most is az egekig emelné őket.
Tetszett a versed, nagyon remek.
Üdv: József
Kedves József, köszönöm szépen a dícséretet!
Kedves Irén!
Üdv a fedélzeten. Igazi értéket hoztál. Valós történelmi és sajnos jelenkori háttér okán is, kikezdhetetlen gondolatok, klasszikus versforma, hibátlan 9-es szótagszámmal, kitűnő rímekkel.
Örülök Neked és gratulálok. a.
Kedves Antonius, köszönöm értékelésed, nagyon kedves volt.
Keves Irén!
Bmutatkozó verseddel remekeltél. So hasonló szép és jó verset mutassál ezután is nekünk. Örömmel és szeretettel üdvözöllek a fedélzeten! Remélem, jól érzed majd magad körünkben.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, köszönöm a szíves fogadtatást, remélem, még sokszor gyönyörködhetsz verseimben, rajtam nem múlik majd…
A DUNÁNÁL 200X-BEN
fájó zúgás
mindkét parton
álmunk, csendünk
hullámsírban
középen
az árral szemben
kétség örvénye
szívemben
TÖRTÉNELMI LELKIZÉS
"Könnybe mártott tollal" kéne írni:
szívünk kemény, nemcsak két kezünk;
nem tudunk a mások baján sírni;
nem fáj, mikor magunk vétkezünk.
Háborúból háborúba mentünk.
Egyikünk se jobb a másiknál.
Kiábrándult egész nemzedékünk;
iramot már csak a pénz diktál.
Küzdeni-bízni, mégis, érdemes:
még ha érdemnek senki se nézné,
akkor is légy jó és becsületes:
"a jövő a béke emberéé".
(1997.)
Kedves Emil, egyetértek versed gondolatával. Baráti üdvözlet és köszönet érte.
TÚRMEZEI ERZSÉBET: NEM ELÉG!
(Madách balassagyarmati szobrához)
Kerülgettem a hórakásokat,
és szemem a síkos útra tapadt.
Aztán… elnéztem hópalástodat,
magasba emelt, csontos ujjadat.
Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.
Millió szem meredhet lefele…
látják, nem látják, sose kérdezed.
Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!
Bár megnőne egy csodaérintésre
az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna…
izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,
hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk
a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!
(1970.)
Kedves Emil, ez a vers is nagyon tetszik. Küzdve küzdeni már tudunk, de bízva bízni nagyon nehéz. Eluralkodott a pesszimizmus amúgy is. Nem csoda… De én alapjában optimista vagyok, és mindig jobbat várok, mint ami jön. Mondjuk, kaptam is orrbavágást olykor…
MARTIN LUTHER KING
Leteszem a fegyvert, az erőszakot,
levetem a harci orgiát:
legenda nélkül is hős vagyok.
Halkan lépdelek mögötted…
Harcunktól megbékél a világ,
ha megnyitunk átkos öklöket.
Napot csókolunk fekete égre,
nagy napot, lelkesen.
Diktatúra helyett nem
diktatúra kell, hanem béke.
(1971-72. – 18 évesen írt "naív" zsengém)
Kedves Emil, gratulálok ifjúkori zsengédhez. Már látszik belőle a későbbi érett kifejezésmód és gondolkodás. Emlékszem M.L.Kingre, ugyanolyan szomorú véget ért, mint Gandhi, mindketten ugyanazt hirdették, de sajnos hiába. Ez a világ nem a békét hozza el, és a múltbeliek meg a következők sem. Nincsenek illúziók. Pedig hát az kéne…
Nagyon jó vers!Gratulálok
Kedves varima, köszönöm, hogy elolvastad.
Kedves Irén!
Remek ez a versed is! Igazi Haász Irénes: szépen kidolgozott, ötletes, okos, szellemes.
Élvezet elolvasni.
Gratulálok!
Judit
Köszönöm Juditkám, megtisztelő a véleményed.