Miért kell, hogy így legyen?
Hisz csak álom volt még,
S máris vége lett?
Mit tettem?
Mit tettem?
Miért, kínoz a vágy?
Szívem érted kiállt:
Közeledben lenni!
Egy levegőt szívni!
Mi fáj elfeledni!
Csak jót megjegyezni!
Együtt elindulni!
Múltból visszatérni!
Jelen álmaiba, álomvilágából, földi valóságba!
Földi valóságban, közös napjainkba!
Közeledben lenni,
Egy levegőt szívni,
Tavaszi erdőben ibolyákat szedni,
Nyári napsugarát együtt vágyakozni,
Őszi falevélben, egymást megölelni,
Téli hósziporkát, egy úton megélni!
9 hozzászólás
Szép természeti képek 🙂 És mégis micsoda reménytelenség… Szép!
A gyötrő vágyakozás érzését csodálatos verssé formáltad.
Szia Boer!
Köszönöm, hogy olvastál. Hát igen reménytelenség…
Kedves Rozália!
Köszönöm, hogy itt jártál, hogy olvastál, jól esik, hogy látogatsz.
Nagyon szép képek, különösen a téli hósziporka nagyon tetszik!:) Gratulálok Dóra!:)
sleepwell köszönöm, kedves, vagy!
Hát igen, a télnek is lehetnek, s remélem lesznek, szépséges pillanatai, esetleg órái, napjai, hetei…..
Gyönyörű a vers, szerelmes…..
Szép jelzők, szép gondolatok.
Nagyon kívánom Neked, hogy megtaláld a hósziporkát azon az úton…:))
Köszönöm Dinipapa!
Hát majd keresem, keresem…:)
Gyönyörűen festesz! Nagyon tetszett, engem megragadott! Andika