Már a félbefulladt sóhajok mögé se sejtelek,
halk szisszenés, beszív csak, és kifúj,
kristályba dermedt pára hull alá, a téli képzelet
ködfolt csupán, nincs benne semmi új.
Mozdulatlanul állok a gyémántékes ég alatt,
egy másodperc, s a táguló tüdő
visszaszívja hófehér pamacsba burkolt múltamat,
megsejteni már nem marad idő.
Átfordul megint, kifúj csak, és beszív a nagy kerék.
Lélektelen a lélekhez, az agy
úgy mellesleg vezérel, dohogva működik a gép,
kifúj, emléke újabb képbe fagy,
és már nem tudom, valóság-e, vagy röpke látomás,
szem és a szív amit meglátni vél.
Kis győzelem, szól az ész; ez pára, mondd, mi lenne más,
foszlányaiba bármit sejtenél.
Mégis várok, a csillagfüggönyös téli ég alatt
bámulom, ahogy mesél a semmi,
csak beszív, és kifúj, új alkotás minden pillanat…
próbállak magam köré lehelni.
14 hozzászólás
Ott volt veled, ahogy sejtetted! A "semmi" is milyen gyönyörű pillanat lehet.
Szeretettel: Angie
Köszönöm, hogy itt jártál, Angie!
aLéb
Imádtam olvasni, egyszer, és újra ezt a leheletnyi verset, mely úgy képes dolgozni, mint egy finom gépezet. Amely nem áll le, és ne is tegye.
Szeretettel:Marietta
Örömmel olvastam a véleményedet, Marietta, köszönöm.
aLéb
Lám, egy lélegzetvételnyi időbe mennyi minden belefér! Csupán "leheletnyi" a gondolat, mégis óriási mondanivaló van mögötte…
grat
leslie
Kösz, Leslie…
aLéb
Lehletnyi versed óriási – szerintem remekmű.
Összcsengő rímjeid pedig szókincstáradra mutatnak.
Gratulálok: Kata
Kata, örülök, hogy így látod. Köszönöm szépen a véleményedet!
aLéb
A bánat sóhaja ez kedves Aléb, és kicsit a beletörődésé is. az ismétlődések ezt sugallják, remek költői kifejezés. " beszív és kifúj" de még idézhetnék többet is.
szeretettel-panka
Köszönöm, hoyg olvastad, és itt hagytad a véleményed, Panka!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Elég rendesen összeszaladtak a dolgaim, de most megadtam magam, jól is esik. 🙂 Gyönyörű a versed, elmerülős, és fáj belül. Az ilyen írások hatványozottan szólalnak meg bennem, elgondolkodtatnak az élet dolgairól. Komoly csatát vívok önmagammal, és a fájdalom már csak ilyen, ha egy csodás költeményben összpontosulhat, hát felemelem a kezem jó magasra.
Nagyon tetszett, de nálad mindig így érzek. Vannak verseid, amelyek kihasítanak belőlem egy darabot, de ez nem baj. Szeretem így megélni az életet. Egy fantasztikus vers erősíti bennem a mazochizmust 🙂 Nagyon szép! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Szia Kankalin!
Cak óvatosan 🙂 Örülök, ha tetszik a vers.
aLéb
Szia,
vannak nagyon szep reszei a versednek, de sajnos (tudom, hogy ez talan fiatalsagunk hibaja), de a sok "besziv-kifuj" kapcsolatrol egyfolytaban Sub Bass Master dala (Fuj-sziv-kipufog) jutott eszembe… miközben a "gyemantkekes eg" es "csillagfüggönyös teli eg" olyan kapcsolatok, ami teljesen egyedülallo, csodaszep. Remelem nem bantottalak meg,
H.
Szia,
dehogy bántottál meg :-). Nem is emlékeztem erre a versemre, érdekes nekem is. Nem tudom, ma másképpen írnám-e meg, de nagyon valószínű, hogy igen. Az asszociációd is teljesen helytálló, bár (talán éppen a koromból adódóan) bennem a gépjárművezetői tanulmányaimból a szív-sűrít-robban-kipufog monotóniájának és az ebből eredő haladásnak az anomáliája jelent meg inkább. Nekem ma már túlzó a "gyémántékes ég", még a "csillagfüggönyös téli ég is", de hát alakulunk, fejlődünk mindannyian (ki merre, ez más kérdés 🙂 ). Köszönöm szépen a véleményedet, örültem a gondolataidnak.
aLéb