Téli tavasz, gyerekzsivaj,
fenyő illat lengi be a házat.
Örül, vigad, kicsi és nagy
a kertekben sem hó, sem fagy,
emlékeink szállnak…
mint a hópihék, mint a nyárfák cicája
elmeséljük hogyan válik valóra
a természet és a virágok álma.
Vastag hótakaró alatt
álmodnak szebb jövőt, színeket,
felöltöznek fehérbe, vagy tarka ruhába
ha ránézel,
a lelkedben sem hó, sem fagy,
és azt érzed,hogy ember vagy.
2 hozzászólás
Kedves Zsófi!
Gratulálok a versedhez.
Kívánok áldott ünnepeket, szívünkben ne legyen "hó sem fagy"
Szeretettel: Ica
Köszönöm drága Ica. Kicsit megkésve kívánok minden jót neked.
Szeretettel, zsófi