1. Levegő
vízöntő vagyok elemem a lég az ég az éter
repülni szállni felhőkön sétálni születtem
nem érdekel a napi szürke középszer
míg csodálom a napot a felhőt felettem
súlytalan lebegve gyönyörű lázban ég a testem
tenyeremből isznak az elfáradt madárkák
alkonyatkor az eget vörösre lilára festem
hajam a szellők pókfonalakká sodorják
velem táncol téli bálban hópihék kara
fentről fagyot lehelek villámom szórom
ujjaimból csepeg a földre a zúzmara
a holdat merészen szájon csókolom
ősz haját fáradt arcából félresöpröm
könnyű kezem nyomán simulnak a ráncok
csillagok sugarát fénylő porrá töröm
abból fűzök fák ágaira láncot
ha éjjel elkerülne a jótékony álom
én leszek ki pilládra nyugalmat lehel
s bár nem látsz nyargalok hetedhét határon
ha rám gondolsz szívedben alszom majd el
2. Víz
magzatkorom körülölelő óceánja
sejtjeimbe vésődött ős titok
sóvárgás mely testem visszahívja
minden vízbe mit bárhol láthatok
pici patakok kavicsos tiszta medre
hogy érinthessem földre hasalok
belőlük iszom véve tenyerembe
kicsiny testükből életet kortyolok
sáros sárga Rába zöld ölű mély Duna
úszásra csábít ha rekken kinn a hőség
ahogy körülfon erős izmos karja
egész testem érzi simogató hűség
legnagyobb szerelmem Balaton édesem
veled betelnem nem lehet sohasem
hátadon fekszem nyugszom az öledben
arcomat arcodra mint kedvesed fektetem
távoli mágikus sejtelmes óceán
hajadon lányai bűvölő tengerek
részetek vagyok bár nem látlak soha tán
mégis a testemben lelkemben érezlek
hűsítő friss zápor hajnali harmatcsepp
szomorúság könnye csalódások után
reggeli ködfátyol a csendes tó felett
mindenben ott vagyok mint gombok a ruhán
vízanya testvérek patakok erecskék
folyamok tengerek semmi fel nem issza
én élek bennetek mindőtök bennem él
egy éjjel kiúszom s nem jövök többé vissza
3. Gyökereim
gyökerem a fában
fák gyökere bennem
általuk lélegzem
gyökerem a fában
méhem fa odvában
ott csordul a mézem
szívem közelében
lelkem rejtekében
megbújik a fészkem
törzsem kebelében
viharos nagy vészben
villámnak tüzében
megvédem az álmot
százéves ábrándot
akárhogy is végzem
elámulva nézem
gazdagságom vérem
ágaimban érzem
új hajtás az ujjam
lábaim a múltam
ujjamon termésem
levél didergése
jövő reménysége
az arcomra vésve
derekamnak kérge
lelkem érdes vértje
ránc a feledésre
fent susog a lombban
másnak hallhatatlan
szívemnek beszéde
hogyha eljössz hozzám
és felnézel énrám
téged is megvédlek
karolj és karollak
fakarommal óvlak
szeress és szeretlek
lombommal takarlak
ölelj és ölellek
holtomig őrizlek
4. Madarak
rokonaim a repülésben
testvéreim a szárnyalásban
támaszaim a lebegésben
törzsvásárlók az ég(i) boltban
társaim a csevegésben
színsziporka az árnyékokban
elfutó árny a tó tükrében
ég köszöntő a hajnalokban
friss lüktetés a cselekvésben
megtartó horog a megállásban
éltető hang a hóesésben
örömhírt hozó a tavaszban
életjelek a természetben
vidámság a hétköznapokban
szabadságtrillák a lelkemben
fészek puhaság a markomban
tollpihe lágyság nézésemben
szárnyraszökellés a hajamban
tojásnyi lét a két kezemben
csőrös bánat a karomban
sorsvillanás az emlékekben
nyitnikékhang az ábrándokban
tavaszígéret betegségben
galambszelídség a harcokban
fecskefarkremény életemben
végső szárnycsapás halálomban
6 hozzászólás
Szép szavakkal, örömmel, szárnyalva írtál lélektestvéreidről. Nem is érdemes kiemelni semmit, ebből a színes, tarka sokaságból, hiszen annyira gazdag ez a több részes alkotás. Tetszéssel és elismeréssel olvastam soraid.
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Köszönöm szépen az elismerést, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon sok szépet hoztál,egy egész érzéscsokrot!
Az elsönél” magyon szép élményekben lehetett részed:
“súlytalan lebegve gyönyörű lázban ég a testem
tenyeremből isznak az elfáradt madárkák”
A másodiknál csábítóan hatott Rád!
“sáros sárga Rába zöld ölű mély Duna
úszásra csábít ha rekken kinn a hőség”
A harmaiknál igazi,bátor hozzáállás::
“megvédem az álmot
százéves ábrándot
akárhogy is végzem”
A negydiknél csodaszép hasonlatok:
“társaim a csevegésben
színsziporka az árnyékokban
elfutó árny a tó tükrében”
Elismeréssel gratuláloK!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm a dicséretet. Örülök, hogy továbbra is figyelemmel kíséred, amit írok. Szeretném, hogy a rosszat is megírd, ne csak a jót, mert abból is tanulok. Lehetek annyira szemtelen, hogy megkérdezzem: a kazinczys versemben mi nem tetszett, mi volt rossz? Vagy csak úgy en block?
Még egyszer is köszönöm az elismerést.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!
Drága Dona…..
lélegzetelállítóan szép önarcképet festettél….mintha egy csillagkép mandalát szemlélnék miközben a soraidat olvasom. Mélyen spirituális összefonódva az asztrológiával és az ősi hitrendszerrel.
Már az első szakaszba megfogalmazod a hitvallásod:
“vízöntő vagyok elemem a lég az ég az éter
repülni szállni felhőkön sétálni születtem
nem érdekel a napi szürke középszer
míg csodálom a napot a felhőt felettem”
El sem hiszed hányan vannak akik úgy élik le az életüket,hogy azt sem tudják mi célból születtek. A folytatás lenyűgöző versképeken keresztül szemlélteti szépségedet, érzelmi gazdagságodat.
velem táncol téli bálban hópihék kara
fentről fagyot lehelek villámom szórom
ujjaimból csepeg a földre a zúzmara
a holdat merészen szájon csókolom
Olyan vagy ebben a versben mint Aphrodité mikor kiemelkedik a habokból és a föld, a levegő és a víz egyesüléséből megszületik a tökéletes szépség aki lélektestvéreivel táncol a felhőkön élete végéig.
“rokonaim a repülésben
testvéreim a szárnyalásban
támaszaim a lebegésben
törzsvásárlók az ég(i) boltban
társaim a csevegésben
színsziporka az árnyékokban
elfutó árny a tó tükrében
ég köszöntő a hajnalokban
friss lüktetés a cselekvésben
megtartó horog a megállásban”
Beleszerettem! viszem magammal. Köszönöm a repülést!:)
Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
M.
Drága Napfény!
Köszönöm, hogy ennyire visszamenőleg is számon tartod és véleményezed versemet. Mindig öröm számomra, amikor soraid olvasom. Örülök, hogy ez is tetszett, és nem nagyképűségnek tűntek számodra az első vers képei, érzései. Nincs kialakult hitrendszerem, nem is tudom megfogalmazni, csak érzéseim vannak, de tényleg érzem ezzel a két elemmel való szoros kapcsolatomat, valami megmagyarázhatatlan, mélyről jövő közösségemet.
Hát ezt a mondatot elteszem magamnak /még ha kicsit túlzásnak is érzem, de nem tehetek róla, nagyon tetszik/: “Olyan vagy ebben a versben mint Aphrodité mikor kiemelkedik a habokból és a föld, a levegő és a víz egyesüléséből megszületik a tökéletes szépség aki lélektestvéreivel táncol a felhőkön élete végéig.” – bárcsak így lenne.
Nagyon köszönöm gyönyörűséges soraid. Repüljünk együtt legközelebb is!
Szeretettel:
Dona