Most, mikor ősziesen síkos áradatát megakasztva
időnek, kékeshajú bánat romjain hadakoztam
göndör melegedhez: a napfényt tudja az égbolt
itt, szép szemeid melegétől sebeim behegedtek.
Ovális kövedet szépen simogatva nyugszom oda,
hol magam is tudom, látni szeretném lent a magányban.
8 hozzászólás
Szia ruca!
Mivel pontosan tudom miről (KIről) szól e vers, csak annyit mondhatok, hogy méltó emlék, aztán még azt is, hogy mélyen átérzem, de ez nem okoz számodra meglepetést.
Vannak veszteségek, melyeket az ember soha nem tud feldolgozni, jól tudod, kompetens vagyok ebben. Neked 31, nekem "még csak" 5.
Mélyen tisztellek azért, amit itt megfogalmaztál ennyi idő után is, sokkal több van a versben, mint az valójában a betűkkel kiváltható.
Szerintem nincs ellenedre, hogy Veled együtt emlékezzem, hát most elhallgatok.
A záró két sor duplán ütött.
Kalin
Vesztesége egy gazdaságnak van, ha nagy az aszály, vagy egy pénzintézetnek. Vesztesége van egy gazdának, ha leég a háza vagy a termését elveri a jég. Ez a szó nagyon mellbe vágott, ezt egy "költőnő" nem írja le, ha bőséges a szókincse és igazán tudja, miről is van szó! Ezt nem kellett volna!
Úgy látom, éppen kötözködős hangulatban vagy. Engem is telibe talált az, amit ennél a versnél olvastam, és szerintem egyáltalán nem kell magyarázkodnom Neked, egészen pontosan tudod, miért. Ezért duplán fáj!!! Triplán is, vagy inkább hatványozottan!!!
Azt is jól tudod, hogy soha nem tartottam magam költőnek, egészen kicsit sem. Nem ezért írogatok, hanem az életben maradásomért, meg azért, hogy az ilyen értelmetlen, övön aluli ütéseket kivédjem, méghozzá kenyeret dobálva az elkövetőhöz, az éhhalál küszöbén is.
Ki fogom védeni az ütéseket még akkor is, ha folyamatosan érkeznek. Építeni is fogok… romokra, romokból. A tégla ugyan megadja magát néha, de…
Szerintem ezen az oldalon nálam senki nem tudja jobban, hogy miről van szó. Egyáltalán nem díjazom, hogy ok nélkül vagy dühös rám és bántasz.
Nem gondoltam, hogy "nem kellett volna". Azért voltam itt, mert úgy éreztem, hogy itt a helyem. A miértekről szerintem nem kell beszámolnom.
Kalin
Bocsánat, ha sértő voltam, de néha ilyen vagyok, tudhatod.
r.
Néha tényleg ilyen vagy, és valóban tudhatom. Attól még nem esett jól, hogy éppen engem találtál telibe. Nem először, de tulajdonképpen eddig csak engem. Jó célpont vagyok, asszem. 🙂
Valóban sértő voltál, de a bocsánatkérés elfogadva, hiszen olvastam a sorok között. Ott is kifejezően írsz. 🙂
Kalin
Bocsi, a címből kimaradt egy "s".
Szia!
Borzong a hátam a fájdalmasan szép versedtől.
Szeretettel: Eszti
köszönöm Eszter!
r.