egyszerű ruhában szürke tollazattal.
Közben buszra várva, tördelem a zsemlyét
a veréb csapatnak.
*
Néhány apró morzsa leesik a földre, látva a sok étket,
fürgén ugrándozva jönnek a verebek,
majd nemsokára odaröppen hozzám
a sok apró madár.
*
Fölfedezték az étket, egymástól nem féltik a kapott ajándékot,
mert gyorsan elszállnak, üzenni a társaiknak.
Jön a verébcsapat; lesik ugrándozva,
várják morzsájukat.
*
A bátor kismadarak bennem megbíznak, a kezemből esznek.
Ha fogytán a morzsa – fölfelé figyelnek,
vígan csipegetnek, fölszedik egy szálig,
tisztítják a járdát.
*
Sehogyan sem értem, miért nem szeretnek titeket kis verebek?
Mért irigylik sorsotokat, szorgos napjaitokat?
Pedig jó emberek alamizsnájával
tengetitek életetek’.
*
Ezért hívnak titeket madarak koldusainak, nekem akkor is
kedvesek vagytok. Nem vágytok el tőlünk,
mivel téli hidegben dideregve-éhezve is
hű társaink maradtok
*
Nem szálltok el innen messze, új hazába, nem vándoroltok el
melegebb vidékre, itt maradtok velünk
zord télben-fagyban élelem nélkül is,
fázón, dideregve.
12 hozzászólás
Kedves Kata!
Nagyon tetszik a téma, és a kivitelezés is egészen magával ragadó. Kellemes a ritmusa és igazán megkapóak a versképeid is. Gratulálok: A.
szia Kata!
Angelface véleményével telejsen egyetértve
csak egy kérdést fűznék hozzá:
vajon megbújnak e valakik a verebek
álcája mögött, és ha igen, kik?
üdv. leslie b.
Szia:)Nekem is nagyon tetszett, és Leslie kérdése, engem is elgondolkodtatott.Vajon kik?
Szeretettel:Kriszti
Kedves Ildikó! Kedves leslie! és Kedves Kriszti!
Mindhrmatoknak köszönöm, hogy olvastátok a versemet, és örömmel tölt el, ha tetszett nektek. Nem vagyok a versírás igazi mestere, csak néhány éve kezdtem verset alkotni. Prózában jobban tudom kifejezni magam.
Nos, a kérdésre előbb rákérdezek: Kire gondoltatok, hogy megbújnak-e valakik a verebek álcája mögött, és kik?
Hirtelen elgondolkoztatott, magam sem tudom, kik azok. De azt hiszem, sokan vagyunk, ha nem is vet fel bennünket az a csuda-jólét, itt, szerény kis hazánkból sokan nem vándorolunk el, itthon maradunk a nem túl jólétben még fázón-dideregve is… Miért? Mert ez a HAZÁNK!
Üdvözlettel: Kata
Így van Drága Kata.Sajnos, a mai világban ezt sokan elfelejtik.Megtépázott HAZÁNK a mienk, vigyázni, óvni kell! Nagyon szeretem ezt a versed!
Szeretettel:Kriszti
Köszönöm kedves szavaidat, kedves Krisztikém! Igazán jól esett, hogy elolvastad és elmondtad a véleményedet. Nagyon sok szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Nekem is nagyon tetszik a versed. Annyit szeretnék csak hozzáfűzni, hogy szerintem a verebekkel szemben az emberek sokkal “toleránsabbak” (nem tudom, hogy a megfelelő szót használom-e), mint például a galambokkal (“akiket” szinte mindenki utál) szemben. Ennek ellenére az utóbbi időben feltűnt számomra, hogy a verebek mintha teljesen eltűntek volna Budapest utcáiról. Alig látni egy-két példányt belőlük.
Vajon miért?
Kedves Szőke lány! Igen sokan utálják hol az egyik, hol a másik, hol mindenféle madárfajtát, hiszen az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy szemetelnek is, – de hát őket így teremtette a Teremtő! Nem tehetnek róla. A galambok is szemetelnek, mégis csak élőlények, és el kell tűrni őket mindenkinek, tetszik, nem tetszik. Mindenféle madárban van valami megkapó és kedves. Nem lehetünk önzőek, hogy csak mi akarjunk élni.
Te fiatal lehetsz, nem emlékszel arra, amikor nagyon régen talán az USA-ban kiirtották a verebeket, mind, azzal, hogy kárt tesznek. Utána eljött az idő, hogy drága pénzen kellett visszatelepíteniük, mivel annyira elszaporodtak a kártékony bogarak, kukacfélék, hogy tönkrement egy csomó gyöümölcs és egyéb termény. Ezért aztán nem szabad a természetbe ilyen erőszakkal beleszólni.
Köszönöm, hogy meglátogattál.
Szia!
Kedves Kata!
Akár szimbólumok a verebek, akár önmagukban nézzük, tetszik a versed. Nagyon együttérzőn tudsz írni az állatokról. De igaen, akár hazánk is lehet.
Szeretettel: Rozália
Kedves vagy, hogy elolvastad ezt a versemet is. Igen, szeretem az állatokat, ha nem is mindet (pl. irtózom a hüllőktől és félek tőlük, mégsem üldözném őket). El se tudom képzelni, milyen lenne nélkülük a természet, az életünk, ha nem lennének pl. háziállatok.
Kösz, hogy meglátogattál.
Szia!
Akárhogyan olvasom, nekem csak egy kép marad a vers, egy ember, szelíd, kedves madarak között s az ehhez kapcsolódó néhány gondolat. Ez a szívet melengető szép téli kép. Nagyon tetszik.
Kedves András! Szép szavaidat köszönöm, és örülök,hogy meglátogattál és olvastad a versemet. Üdvözöllek: Kata