Le ringrazio fino alla fine della mia vita,
che mi ha messo al mondo nelle torture,
i suoi capelli neri appiana di lato,
La abbraccio, stringo ad alta voce.
Era lí accanto a me sempre,
mi aiutava, stava attento, amava,
l'ho provato a ripagare in qualche modo,
stanno volando i ricordi in fretta.
La sua faccia allegra scaccia le nuvole,
luce del sole diluvia sul paese bene,
ridiamo felicemente, e alla fine andiamo,
tenendosi per mano corriamo sul prato.
Ancora se lei c'é nel dolore povera,
mi fa vivere, mi ama, cura le sue parole,
quindi la sua faccia meravigliosa un po' é tetro,
soltanto non essere mai lontano da me.
Anya
Hálát adok neki életem végéig,
ki világra hozott kínokban,
fekete haját félre simítja oldalt,
átölelem, szorítom őt hangosan.
Ott volt mellettem mindig is,
segített, figyelt, szeretett,
próbáltam meghálálni valahogy,
emlékek szállnak sebesen.
Vidám arca elkergeti a felhőket,
napfény özönlik a tájra szépen,
boldogan kacagunk, s indulunk,
kézen fogva szaladunk a réten.
Még ha gondban is van szegény,
engem éltet, szeret, szavaival ápol,
ekkor kicsit komor csodás arca,
csak sose legyen tőlem távol.
4 hozzászólás
Ciao Stefano!
Non ognuno puo in italiano.
Köszönöm!
Így könnyebben olvasom.
🙂
Stefano caro!
Elolvastam mindkét változatot, nagyon szép az eredeti vers, de a magyar fordítás is jól sikerült. Áthoztad a hangulati hatást is. Gondolom saját alkotásod mindkettő.
Gratulálok ígényes munkádhoz! Legszívesebben 2×5 csillagot jelölnék ez esetben. 🙂
Alberth
Caro Stefano!
I tuoi sentimenti per tua madre sono tanti puri e sinceri che veramente non riesco a trovare la parola conveniente per caratterizzarli.
Sono convinto che tua madre é una persona molto felice e contenta ricevendo un regalo tan grandioso come la tua poesia.
Secondo me sono tutte le due versioni eccelenti, perché scrivi di cuore.
Nagyszerűen sikerült mind a két változat, tiszta és őszinte érzésekről tesznek bizonyságot, nagyon boldog lehet az anya, akinek ilyet írnak és így szeretnek.
Üdv.:Tamás