Hallgatom a csend ringató dallamát,
s ilyenkor elvész a külvilág zaja.
Érzem a nyugalom lágy fuvallatát,
amint átkarol…, s hív egyre csak haza…
Elmémben keringőző gondolatok,
átlátszó selyemként suhannak feléd.
Vitorlát bontva hozzád írogatok…,
sercenő tollammal egy édenzenét.
Szelíden megérintve lelked mélyét,
és szíved pulzálásának ritmusát,
amint újra éljük szerelmünk létét,
megtalálva a csodák szimbólumát.
Nélküled a napjaim, oly csupaszok…
E testben és lélekben, magam vagyok.
2023. 02. 06.
2 hozzászólás
Kedves Ilona!
Nagyon szép sorok:
“Vitorlát bontva hozzád írogatok?,
sercenő tollammal egy édenzenét”
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Kedves Sailor!
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel Ilpaki