Egy vándor elbeszélései
Ki meri megzavarni nyugtalan álmom?
Ha fel tudok kelni, rögtön szájba vágom!
Üvöltözés, dörömbölés; pokoli zaj!
Gyűlöllek, útállak emberi faj!
De várjunk csak! Óh! Ezt a hangot ismerem!
Már megint a másnap Édes jó Istenem!
Kinyílt a szemem, aludni már nem tudok,
Megpróbálok felállni, ha orra nem bukok.
Hoppá! Ez az! Megvagyunk! Felálltam,
Bár stabil képet a szememmel nem találtam!
Talán, ha remegő kezemmel állítanék a képen,
Azt hiszem elég, pedig nem látok szépen.
Csak ne szédülnék annyira, és a testem
Elhagyná a mámort, mit magamhoz vettem!
Nem iszok többet! – kijelentem én,
De kevesebbet se, elszállt a remény.
Igaz, hogy az alkohol nem oldja meg a problémát,
De segít elfelejteni azt. – a keserű témát,
Ami mindenkinél más, és ha komolyan veszi,
Felmondják a szolgálatot az idegei.
Kiszáradt a szám, a gyomrom korog,
Aludni is kéne, de a világ forog.
Elegem van ebből, de elmúlik délre,
Mint minden, csak legyen már vége!
Azt hiszem, rágyújtok egy cigarettára,
Ha megvan a gyufám, majd a lángja
Életet ad a ciginek, és nekem tüstént,
Először beszívom, majd kifújom a füstjét.
Rossz szokás, nem tagadom, de szeretem,
És ha már rászoktam, amíg tehetem,
Addig kihasználom ezt a lehetőséget,
Pedig nélküle is elég rövid az élet.
De elég hosszú ahhoz, hogy nagy dolgokat tegyünk,
És ahelyett, hogy rossz irányba megyünk,
Tehetünk olyat, amiért érdemes élni,
Amitől majd valaki, lázban fog égni.
Az élet nevű vírus többnyire lassan öl,
A kezdetektől juthatsz le és föl,
Benne ki többet, ki kevesebbet talál,
Míg utol nem éri a biztos halál.
Ha meghaltál, utána mi lesz?
Akad sok dolog, amiben hihetsz.
Reinkarnáció, menny és pokol?
Szent Péter majd jól besorol?
Vagy semmi, Isten nem létezik?
A föld alatt a férgek nem kérdezik,
Hogy hogyan teltek földi napjaid,
Miért tetted éppen azt, amit?
Lényegében mindegy mi lesz, ha elmúlik az élet,
Akkor élheted jól, ha a halált nem féled.
Ezt az életedet egyszer éled, ez hasznos hit,
Tapasztalj, élj, hiszen ezért vagy itt!
Önsajnálattal semmire sem mész,
Ha elestél, úgyis tovább lépsz.
Az élet padlója alatt úgysincsen semmi.
Vagy ott maradsz, vagy tovább kell menni.
3 hozzászólás
Kedves Thomas!
Nagyon tetszett a versed. A rímeid találóak, és ami különösen értékessé teszi számomra, hogy nincs a versedben űr, kitöltetlen hely. Az egész nagyon jól össze van dolgozva. És az utolsó versszak…, azt hiszem önmagában is megállná a helyét!
Gratulálok: A.
Szia!
Sanyarú sorsa ellenére nem hagyta el a remény ezt a vándort. Kimondja, hogy érdemes élni. Jó vers.
Köszönöm a hozzászólásotokat, ez egy elbeszélő költemény, és ez az első éneke.