Elborították a levelek a régi erdei ösvényt..
Hideg szél fütyül, valami elmúló szerelemről,
de van egy hely, ahol még tavasz van most is.
Szeretsz tudom, tavaszi kert illatú a ruhád.
-Fénylik az út, most az ősz sóhaján, lágy
szivacsként issza az esőt a földszagú sár.
Hopp, ott egy őz, -és mennyire drága vagy!
Mégis a zöld pulcsid illata tartja sakkban
az agyam, egyszer már hozzányúltam, mert
meg kell téged érinteni szerelmesen, lassan
érezni a soha be nem teljesülő ölelés harmat
gyenge ízét, és félénkségben szeretni az arcod.
Összebújni ahogy érzem szeretsz, ahogy tudom
igaz sosem lehet. De te azt mondod édes vagyok..
Váltig állítom, nem.. Ha megkóstolsz tudni fogod..
Sárga már az ösvény, sárguló novemberi kép
valami gyökeret keres az őz, kutat, zörög a erdő
makkot, levelet túr a magány, apró felhők
egybeérnek, átlátszik a fény.. feszülő karod
ládákat hord, de mosolyod az még sosem
dolgozott, oly szép.. kettesben az erdő mélyén
együtt vagyunk rég, szenvedéllyel hajlongunk
a szél ahogyan tép, vad táncunkban ősi
rítus, bőröd oly fehér.. -Az aszfalt vénséges
szürke szamár rengetegében lakik egy gyöngy
a szürke óceán gyöngye, azt hinné az ember,
hogy gyönge, de nem.. mind azt az erőt
mind azt te kaptad, mint ellentétek gyenge
karom rád fonódva kér.. -Nem jött vissza az
egyik kutya.. attól tartok valami vadat űz a
fák közt, kiabálok, Boríííí, Boríí.. csilingel
a hangom az erdő mélyén, ennyire be kell
hatoljak, ez a fránya "dög", pedig mennyire
mondtam, hogy ne kószáljon el. Szikár a
táj, ha a barna földre nézek, nemrég
szánthattak megérzem, a föld még sötét
egy két helyen, az is lehet nemrég esett.
Jaj, te! Itt vagy, izgultam, hogy hol lehetsz!
Nem akarom de ebből most már póráz lesz.
Ne szűkölj te Bori, arra kérlek, ne tedd!
Na vissza: a város, tudom nem lehet
unalmas, írtad, hogy gyakran álmodsz velem.
Hát ennek örülök, bár hiába.. Soha nem
találkozunk, te drága.. A tanya sivár vége
ahol a fűzfák karjai már nem érnek vizet
a patak itt már csakis halk kis csobogás
szántott rögök porzó hada barna itt a táj..
Vajon mennyit szántott Józsi, sosem értem
hogy csinálja, nagyon nagy vagány..
Itt nincs is más csak föld és rög, és néhány
kifordított pajor. A domb mögött is csak ez
vár, de nem megyek. -Azt mondtad, hogy
szép a Margit-sziget. Képzeld voltam egyszer
egy régi könyvben. Azt írta a szerző, mikor
áradt, elmosott a Duna minden gátat, néhány
vak szerelmet, néhány házat. Nem lehet
szép látvány ilyen tavasz. Csak ülök itt,
és látom ahogy szalad.. -Bori nem bírja a
pórázt, mondtam már? Félek megint a
szomszéd faluban érem utol. Remélem nem
kell megint döglött tyúkot vennem. Bár
megfőztem és Borinak ízlett.. gondolom
azért fogta, nem más okból.. Tudod fura
ez a Bori, néha azt gondolom okosabb
mint én. Tágra nyitott szemmel figyeli a
szomszéd ahogyan egy szőlőfürtöt tép..
Csengő hangon vihorászva aztán mellém
lép, olyanféle kutya-mosoly nagyon furcsa
kép.. -Bár nem írtad, hogy szeretsz e még,
de én evidenciában tartom a kedvedért.
Azt gondoltam, hogy bérelhetnénk egy
csónakot legközelebb, és aztán a vidám-
parkot is megnézhetnénk, és vattacukrot
zabálhatnánk a ligetben, olyan jó a tavasz,
majd meglátod!