egy kis negyedikes gyerek,
egy szegény család gyermeke
még azt sem tudtam mit teszek.
Korán reggel május elsején
nem volt idő nyafogásra,
ránk adták legszebb ruhánkat
's mentünk a felvonulásra.
De mi már akkor örültünk
annak, amikor vége lesz,
siettünk az ünnepre, mely
ott volt, futballpálya mellett.
Hatalmas sátrak voltak ott
az egyik a másik mellett,
lehetett ott enni-inni
míg a bendőd tele nem lett.
Miránk kamaszokra, akkor
jött a legnagyobb kihívás,
a sok szép kislányok előtt
a zsilipről való leugrás.
A gyávák a piros kőrül
ugráltak a kanálisba,
bátrabbak fen a zsilipen
rezegtek a gatyáikban.
Legbátrabbak azonban, ott
fenn, a kis kocsi tetején,
büszkén néztek körül, melyik
lánynak, lesz ő bátor legény.
Az aki csak „talpast” ugrott
az ott, majdnem nem ért semmit,
győztes csak az lett, aki a
kis kocsiról ugrott „fejest”.
Sok éven keresztül mindig
az mindig a kis „Güzű” volt,
Kis Szabó Istvánnak hívták
ő volt, „minden zsákon a folt”.