Érzem, a gonoszság legsötétebb arca testesült meg bennem,
Az érzéketlen világ, a pusztítás buzgó hírnöke lettem.
Szinte letaglóz a gondolat, hogy e célból élek,
Én, az álnok kártevők közt a legutolsó féreg.
Púpként éktelenkedem mindenki hátán,
Kerüljetek el, engem megszállt a Sátán!
Látom magam a tükörben, s kedvem volna köpni,
A konyhakést fölkapni, majd a szívembe döfni!
Mi lett belőlem: egy szánalmas őrült!
Hazug testemben még a vér is meghűlt!
Miért cipel esküdt gyilkosom a vállán?
Miért gyűlölök s ártok, akár a Sátán?
Tudom, az idegeim egy nap végképp fölmondják a szolgálatot,
De addig a jelenlétemtől szenvednek a szegény ártatlanok.
Ez nem én vagyok, a sötét erők mikor árulják el titkukat?
Mikor dobhatom el álarcom, s csillapodik bennem az indulat?
Ha így folytatom, biztos megvetve végzem, árván,
Az életemről egyetlen tanúm lesz: a Sátán.
Én a nagy társaságban is egyedül ülök,
Egy rossz mondat elég, s mindjárt megsemmisülök.
Mindössze egy utam maradt: megtalálni az Istent,
Hatalmas szükségem van rá, hogy időben segítsen!
Szabadulásom nem nyerhetem el tisztességem árán,
Őszintén meg kell nyílnom előtte, s talán elmegy a Sátán!
Ha nem térek jó útra, tovább sodródom az őrület felé,
Mint száműzött ellenséget idéznek a főbíróság elé.
Mivel elűztem a jókat, már nem érdemlem meg tőlük a védelmet,
Kegyetlenek lesznek, hisz én sem bocsátottam meg nékik a sérelmet.
Kell, hogy visszaút legyen, csak a hit győzhet, nem az ármány,
S én hiszek abban, hogy szerethetek még, s elhagy a Sátán!
5 hozzászólás
Kedves Jerrynostro!
Elég kemény vers, belső lelki vívódással teli. A lényeg, az erős hit, az önbizalom, így lehet visszatalálni a szeretet útjára, mely Istenhez visszavezet!
Versed második felében megtalálható a lelki gyógyulás útja, ez pozitívum, s növeli a vers értékét. Ezért értékelem egy 5-ösre. 🙂
Üdv.: Alberth
Szia!
Még meg is ijedtem!A vége ami lágyítja,a versedet!Húúúú!
Üdv::-)Marietta
Kedves Tamás!
Egy pillanatra majdnem sikerült amit elterveztél. De, a szivem az rögtön kiabált az eszemnek: Ne hidd azt mit olvasol, ez nem ő, ez nem Tamás, ő csak erröl ír, hogy hova juthatna el mindenki, ha idejében nem tudja legyőzni, az"Innere Schweinehund" -dot. Ne haragudj, de ennek a speciálissan itt használt kifejezését, a minden emberben lévő negativ, rosz, a bűn felé hajló belső énjének a megnevezését, Szószerin átforditva úgy jönne ki, mint "A belső disznókutya" de van e erre e magyar speciális kifejezés, azt nem tudom. De kitünöen leírtad, mert az aki észreveszi, csak az tud ellene valamit tenni, és az egyedüli út oda, az amit te leirtál. Erre rá lehet mondani, egy hozzád hasonló, kitünően meglátott és megírt problémája, a mai társadalomnk.
üdv Tóni
Kedves Tamás!
Nehéz helyzetben vagyok, mert mások bensőjébe az ember nem lát bele. Bár Te eléggé nyíltan kimondtál mindent – nem tudom, saját magadról, vagy másról van szó. Valóban súlyos, kemény szavakat használsz a vívódások leírására.
Vigasztaló azonban: "Mindössze egy utam maradt: megtalálni az Istent, Hatalmas szükségem van rá, hogy időben segítsen!"
S aki hisz Benne, megtalálja a helyes kiutat a sötétségből.
Szeretettel: Kata
Köszönöm szépen mindenki hozzászólását, nagyon kedvesek vagytok.
Ez a vers egy komoly önmagamba nézés , mert úgy gondolom, az utóbbi időben sokszor voltam önző és gyáva az emberekkel szemben és szinte minden problémám ebből származik.
Ezért is használtam a kemény szavakat, hiszen senki mást nem tehetek felelőssé, csak saját magamat, és ahogy toni megjegyezte, ez a megállapítás tényleg mindenkire vonatkozik.
Az utat pedig nagyon szeretném megtalálni.
Köszönöm mindenkinek.
Üdv.:Tamás