Volt, amikor összeszorult a torkom,
Áram járt át, s elakadt a hangom…
Nagy levegőt vettem…, s kezem remegett,
Ha a kijelzőn feltűnt a neved.
Aztán az évek kószán elszökelltek,
S a dolgok is helyükre kerültek.
Tudom: zsákutca voltál… sajnálatos,
Fénnyel teli, csábító, illatos.
Jelentéktelen ügy volt, ha nem tudnád,
Nem vádollak, nem is haragszom Rád.
Ha kell, arra mindketten megesküszünk:
Egymáshoz nem is volt semmi közünk.
Mint sólyom, könnyedén libbentél tova,
Ma sem tudod, hogy mit hagytál oda,
Valahol ott, elérhetetlen mélyen,
Már-már elfeledve… észrevétlen…
19 hozzászólás
Kedves antonius!
Nagyon is tudja…bizonyosan…ám egy kapcsolathoz, két ember szeretete kell.
Szomorú, minden szakítás…remélhetöleg, nincs annyira elfeledve…a lelkedben sem…
A szép és szomorú történetet, egyszerü költöi eszközökkel írtad meg. Gratulálok az írásodhoz, az érzéshez, nem…
üdv: Lyza
Kedves Lyza!
Köszönöm megtisztelő látogatásod, kedves szavaid, értékelésed.
Üdv. a.
Ne bánkódj Testvér! Ilyen velem is előfordult, de emlékezni! az nagyon jó,mert úgy mardos mint a méreg! Remekül megpendült benned a húr!
grat:ruca
Köszönöm Testvér, hogy jöttél, hogy okosan szóltál.
Üdv. a.
Hogy benned mennyi-mennyi érzés, érzelem ,
szenvedély búvik meg.
Imádom olvasni a verseidet, minden alkalommal
elbűvölnek.
Most is örömmel jártam Nálad.
Zsike kedves!
Én pedig imádom, ha olvasod őket. Megtiszteltetés nekem az érdeklődésed.
Köszönök mindent. a.
Szia!
Nagyon szép, mélyen a szívből fakadó vers.
Szeretettel: Rozália
Rozália Kedves!
Köszönöm szépen látogatásod, értékelésed.
Üdv. a.
Szia Antal!
Szép emlékezés ez a versed.Az a sor"Ma sem tudod mit hagytál oda," mindent elmond arról ami benned legbelűl volt,van és lesz is,mert az emlékek csak megfakulnak de el nem múlnak.
Gratulálok!
Szeretettel üdv:Vali
Köszönöm Valika, hogy jöttél, olvastál és értékeltél.
Öröm nekem látni Téged és olvasni.
Üdv. a.
Kedves antonius!
Szép és fájó emlékezés. Nem az számít, hogy vége,
hanem szépséget, emléket hagyott életedben.
S ezt nem tudja senki elvenni töled.
Ha mélyen is van, de akkor is a Tiéd!
S ha ilyen szép verset írsz hozzá, az bizony nincs elfeledve.:)
Gratulálok és kellemes karácsonyt kívánok.
fátyolfelhö
Kedves antonius!
Szomorú ám mégis érzelmekben gazdag a versed.
Bár, nem látom, hogy a sorok mögött erröl lenne szó.
Hiszen gondolsz rá és ez a lényeg, mindegy milyen formában..:)
Emléke még mindig kísért, tehát nincs az olyan mélyen elásva.
Gratulálok szeretettel:
Boldog karácsonyt kívánok, teljesüljön a legszebb álmod.
napsugárka
Kedves fátyolfelhő, kedves napsugárka!
Mindkettőtöknek köszönöm a figyelmeteket, kedves szavaitokat.
Jókívánságaitokat tiszta szívből viszonzom. a.
Kedves Antonius!
Az internet is beállt a "szerelmi csapdák" hálójába. 🙂
Ahogy lehet imádni valakit messziről, csak a külsejét szemléve, vele egyetlen szót sem beszélve, ugyanúgy lehet imádni valakit ma messziről, csak azt látva amit a gondolataiból megmutat az interneten…
Mint mindig, most is elgondolkodtató a versed, sokáig rezonál az olvasóban.
A "sólyom libbenést" követve valahol a ciber térben ismét rátalálhatnál.
Vagy már egy új név miatt remegsz, ami megjelenik a kijelzőn? Ez a XXI. századi szerelem…
Remek vers. Judit
Judit kedves!
Köszönöm látogatásod és mindig a lényeget boncolgató okos szavaid. Ezúttal nem „internetes csapda” következménye a „rezonancia”, egyszerű mobiltelefon kijelzőjéről írtam. Sólymok után én már eséllyel nem igen „libbenek”, verebek után meg minek.
Köszönöm a törődést.
Mennyi zsákutca van az életünkben… Remek ez a versed (is)…
Üdv: Colhicum
Kedves Colchium!
Igen. Akad. Köszönök mindent. a.
Kedves Antonius!
En nem biztos, hogy zsakutcanak neveznem. Hisz a zskautcabol is van kiut.
De nem vagyok abban sem biztos, hogy a feledesed valodi.
En azt mondom nem szabad feledni, de at kell ertekelni az esemenyeket. Hisz amit elfeledünk, abbol nem tudunk tanulni, eröt meriteni, de amit elraktarozunk, az valamikor meg jol jöhet. Legfeljebb sosem lesz ra szüksegünk. Na bumm.. es akkor sincs semmi baj :-))
Mindig jo olvasni a gondolataidat. Halasan köszönöm, hogy megosztod velem is!
Szeretettel:
Hamupipö
Kedves Hamupipő!
Én pedig azt köszönöm, hogy olvastál. De azért egy kis dorgálás is kijár Neked, mert a prózáimat, amit szinte a Te óhajodra írtam, pillantásra sem méltattad. Lehet, hogy ebből még fűl húzás lesz?
Üdv. a.