Egy ideje mosolyogva kelek, fekszem,
nevetve köszönök minden embernek.
Csacsogó hangommal festek igaz képet,
s mind így szól: végre más az élet!
Nem küzdök, nem harcolok senkiért,
csak élem az életem boldogan, magamért.
De nézd, az ingemen vöröslő pecsétem,
valaki már megint marcangolja a szívem.
5 hozzászólás
Kedves Délibáb !
Nyolc sor és mégis minden benne van.
Talán Te teszed jól, élj !!!
Szeretettel: Zsu
Kedves Susanne!
Köszönöm szépen, hogy írtál!:) Mindig örömmel látlak! Megpróbálok élni és virulni! 🙂
Szeretettel: Délibáb
Valami, olyan igaz féle, vagy az is…kezd kibontakozni, ehhez nagyon sok szép élményt..
de ez a szívedben hagy pecsétet.
Kedves Délibáb!
Sokat mondó a versed. De azt mondom, s fogadd meg, ne hagyd magad, ne vérezzen a szíved, ne hagyd, hogy marcangoljanak! Csak harcolj boldogan, magadért! Okos gondolat.
Eljön a pillanat, aki majd igaz szerelmet ad, akivel mindig boldog leszel. Ezt kívánom szeretettel: Kata
Kedves Kata!
Rég jártam erre, viszont nagy öröm számomra, hogy pár hónap elteltével újra olvashatom a kedves szavaid! Köszönöm a biztatást, köszönöm a hozzászólást!
Szeretettel: Délibáb