Futunk évszázadok óta
harsona hangját váltja óda
dobszóra csendül a nóta
jobbra-balra
büszkék vagyunk arra
ki népünkért adja
– ő is csak egyszer kapta –
életét
dicsőítjük néha nevét
de tovább kerget a lét
a föld beissza a vért
szaladunk
zászlót lenget karunk
szenteket avatunk
– elcsuklik szavunk –
bűnünk sarca
ránk néz az elhunytak arca
élők és holtak lélekharca
tanoncait markában tartja
maradunk
és tovább együtt loholunk
lógó nyelvvel csaholunk
eleget mégsem tanulunk
rohanunk
valamerre haladunk
de nincs kiutunk
egyenként jutunk
célba.
6 hozzászólás
Drága Adrienn!
Nagyon jó ez a versed is!…
Olyan örök érvényű, oktatni való!…
Szeretettel gratulálok!…Ölellek: Lyza
Drága Lyza!
Köszönöm szépen. Nekem is van még mit tanulni…
Szeretettel ölellek:
Adrienn
Kedves Adrienn!
,,Egyenként jutunk a célba!"
Talán be kellene várni egymást, s akkor egyszerre nagy erőt képviselnénk, többre jutnánk. A marathoni távot le kell futnunk, csak nem mindegy hogy milyen kondícióban.
Gratulálok átvitt értelmű történelmi tablódhoz!
Üdv.: Alberth
Kedves albert!
Igen, be kellene várnunk egymást) de itt arra gondoltam, hogy a Nagy Igazságosztó elé ér mindenki, egyenként. Addig együtt futunk, de nem mind azonos célokért…sajnos. Igen, a kondíció sem mindegy. A vers jó címe Maraton életért halálig, de itt csak Maraton.
Köszönöm.
Üdv.
Adrienn
Kedves Adrien!
Olyan jó gondolatokat foglaltál versedbe, amiből mindnyájan meríhetünk. Ha szabad formában is írtad, akkor is van benne valami ritmus, ami egyre előbbre visz olvasás köben. Nekem nagyon tetszik az egész.
Azért volna egy megjegyzésem. Tudom, ez az egymondatos írás mai divat. Azért mégis többet érne, ha szabáyos mondatokban írnád. Persze, ez csak az én véleményem, és semmit nem von le írásod értékéből.
Szeretettel: Kata
Drága Kata!
Egyet értek Veled. Akartam egy ilyen verset is írni. Viszont maradok a kötött verseknél. )
Köszönöm.
Szeretettel:
Adrienn