Matthias Claudius:
Abendlied
Der Mond ist aufgegangen
Die goldnen Sternlein prangen
Am Himmel hell und klar:
Der Wald steht schwarz und schweiget,
Und aus den Wiesen steiget
Der weiße Nebel wunderbar.
Wie ist die Welt so stille,
Und in der Dämmrung Hülle
So traulich und so hold!
Als eine stille Kammer,
Wo ihr des Tages Jammer
Verschlafen und vergessen sollt.
Seht ihr den Mond dort stehen?
Er ist nur halb zu sehen,
Und ist doch rund und schön.
So sind wohl manche Sachen,
Die wir getrost belachen,
Weil unsre Augen sie nicht sehn.
Wir stolze Menschenkinder
Sind eitel arme Sünder,
Und wissen gar nicht viel;
Wir spinnen Luftgespinste,
Und suchen viele Künste,
Und kommen weiter von dem Ziel.
Gott, laß uns dein Heil schauen,
Auf nichts vergänglichs trauen,
Nicht Eitelkeit uns freun!
Laß uns einfältig werden,
Und vor dir hier auf Erden
Wie Kinder fromm und fröhlich sein!
Wollst endlich sonder Grämen
Aus dieser Welt uns nehmen
Durch einen sanften Tod,
Und wenn du uns genommen,
Laß uns in Himmel kommen,
Du lieber treuer frommer Gott!
So legt euch denn, ihr Brüder,
In Gottes Namen nieder!
Kalt ist der Abendhauch.
Verschon’ uns Gott mit Strafen,
Und laß uns ruhig schlafen,
Und unsern kranken Nachbar auch!
Text nach Asmus omnia sua secum portans (1783) |
Matthias Claudius:
Esti dal
A Hold feljött az égre,
Csillaghad arany éke
Is tisztán felragyog.
Az erdő sötét, nincs hang,
És a mezőkön lappang,
Csodás fehér köd gomolyog.
Mily csöndes a világ ma,
Ráborul alkony fátyla,
Oly meghitt és szelíd,
Mint hallgatag szobácska,
Ahol a nap bajára
Feledés, álom nyújt gyógyírt.
Látod a hold formáját?
Félig fedett orcáját?
Pedig szép és kerek.
Sok dologgal így vagyunk,
Gúnyolódik az agyunk,
Mert nem fogják fel a szemek.
Mi büszke ember-lények
Bűntől vagyunk szegények,
És keveset tudunk.
Ábrándok hajszolása
Visz bele álnokságba,
S a céltól csak távolodunk.
Üdvöd hadd lássuk, Urunk,
Múlóban nem bízhatunk,
Hívság ne töltsön el;
Egyszerűség költözzön
Belénk, s tölts fel e Földön
Gyermeki, jámbor örömmel.
Ha csapás nélkül kezelsz,
S e világból kiemelsz,
Úgy enyhe halált adj;
Ha döntesz: itt a vége,
Vígy minket fel az égbe,
Te, ki Urunk s Istenünk vagy.
Térjetek nyugovóra,
Isten nevével szólva;
Az esti szél jó friss.
Bűnünket megbocsássad,
és jól pihenjen nyájad.
Meg még beteg szomszédunk is!
Szövege az Asmus omnia sua secum portans (1783) alapján
(fordította: Tauber Ferenc) |
7 hozzászólás
SZERZŐ: SZALKI BERNÁTH ATTILA 2016.03.22. Napvilág Írólub
További szerzők:
Napvilág íróklub
Szerző: Szöllősi Dávid
Evangálikus énekeskönyv
https://enekeskonyv.lutheran.hu/enek119.htm
Szerző: Weöres Sándor
Magyarul Bábelben
Szerző: Hajnal Gábor
Szerző: Molnár Imre
Köszönöm a tájékoztatást!!!
Nagyon kíváncsi vagyok a nagyok megoldásaira.
“Mily csöndes a világ ma,
Ráborul alkony fátyla,
Oly meghitt és szelíd,
Mint hallgatag szobácska”
Nagyon hangulatos, szép sorok.
Jó lenne, ha sokan térnénk így nyugovóra:
“Térjetek nyugovóra,
Isten nevével szólva;
Az esti szél jó friss.
Bűnünket megbocsássad,
és jól pihenjen nyájad.
Meg még beteg szomszédunk is!”
Köszönöm, Rita!
Ezt megrendelésre csináltam. Lehet, hogy az utolsó versszakot meg kell változtatni, mert az “Esti szél jó friss” és a rá rímelő utolsó sor egy hívőknek szóló dalhoz kevéssé illik. Az a helyzet, hogy Claudius itt kicsit “kikacsint” a versből, a “Hauch” és az “auch” szócska rímhordozóvá tételével és egy ilyen hétköznapi kívánság hirtelen beiktatásával az addig veretes tartalmak mellé, ráadásul zárásként.
“Az esti szél hideg (kalt!)….
“És szomszédunk is, ki beteg!”
Nem a legszebb rímpár a hideg/beteg…
“Az est hoz hűs szelet”
A szelet/beteg már kicsit jobb… 🙂
Igen, Bár Claudius itt szándékos stílustörést visz bele. Csak ezt a mai magyar olvasók (és a németül nem tudó szerkesztők) nehezen tudják értelmezni, ezért valami olyasmire kell változtatni, amit javasolsz.