Néha még mindig előhúzlak a rejtett zugból,
vigasztal emléked, ha az élet terhe rám borul.
Próbálom felidézni szavaid és erőt meríteni,
folytatni mit elterveztem, az álmot beteljesíteni.
Nem miattad, magam miatt ki vagyok,
egy kis lökés kellett, hogy lépjek egy nagyot.
Te segítettél ebben, bár nem vártad meg a végét,
megyek előre nélküled, örömmel és kedvvel.
Egyszer leszek az, kiben senki nem hisz,
egyszer leszek az, ki valaki életét megszépíti.
Talán az élet megengedi, hogy újra lássalak,
ott álljak előtted úgy, ahogy mindig is akartam.
Neked könnyebb, hisz családod mindenben támogat,
nekem egyedül kell harcolnom az álmaim miatt.
Lehettem volna az a lány, akit szíved keres,
hiába tudjuk mások vagyunk, valahol mégis egy.
A félelem mi elszakított egymástól minket,
ha valaha szerettél, ne felejts el, kérlek még ne!
2 hozzászólás
Kedves Délibáb!
Szép becenevet választottál, ez tűnt fel nekem. Olvastam több versedet. Látom, nem lehetsz kezdő, tisztán, szép magyarsággal írsz, hibátlanul, ami nagyon fontos. Tetszik a versed, s jó, hogy nem szomorú, hanem a végén bizakodó.
Örülök, hogy megismertelek, kívánom, hogy érezd magad jól itt a Napvilágon. Olvasd mások anyagát is, akkor többen fognak megismerni és alkotásaidat olvasni.
Szeretettel kívánok neked áldott, boldog békés ünnepeket:
Kata
Kedves Kata!
Nagyon köszönöm a hozzászólásodat! Mosolyt csaltál az arcomra vele és boldogsággal töltött el ezen a hideg téli estén. Én is kellemes ünnepeket kívánok!
Üdv.: Délibáb