Olyan korán lettem anyátlan, apátlan
elhagyatott árva,
mintha nem is születéssel jöttem volna
erre a világra.
Olyan vagyok mint egy magányos cédrusfa
tűlevelű ága,
vagy milyen vagyok, azt az isten, tudja.
Nem mondták még nekem kire hasonlítok,
kitől örököltem,
nem tudok mit tenni,befelé ordítok.
Ne lássák köröttem,
majd szétfeszít a magányosság húrja.
Vajon kié vagyok azt az isten, tudja.
Másoknak már mondták, olyan vagy mint anyád,
vagy talán az apád.
Én csak annyit tudok, az embernek fia
rosszakat is kap ám !
De én nem kívánom másnak, azt ami a jussa,
Hogy miért is vagyok, azt az isten,tudja.
10 hozzászólás
Nagyon szomorú, ha egy gyereknek a szülei nélkül kell felnőnie, de fel kell nőnie, mert bizonyára küldetése van, mint mindannyiunknak. Nagyon szép a versed, kedves Zsófi, élethű gondolatokkal megfogalmazva.
Szeretettel!
Ida
Kedves Ida!
Ez a vers egy magányos pillanatomban született.
Köszönöm ,hogy megtiszteltél, szeretettel, Zsófi
Van ez így, sajnos, és csak az Isten tudja miért. Viszont az élet egy ajándék, így is úgy is. !
szeretettel-panka
Kedves Zsófi !
Hasonló gondolataim vannak, de te remekül versbe írtad, amit legbelül néha én is érzek.
Nagyon tetszett !
Szeretettel gratulálok: Zsu
Kedves Susanne !
Neked is az a válaszom amit Pankának írtam.
Talán csak még annyit, hogy nagyon ismernünk kell önmagunkat és ha minden cselekedeteinket és érzéseinket megtudjuk magunkkal beszélni,és nem találunk abban semmi kivetnivalót akkor megelégedettek lehetünk. Ez legtöbbször lehetetlen mert nem vagyunk szentek, hanem gyarló emberek vagyunk tele hibákkal vagy rajtunk kívülálló okok miatt.
Szeretettel fogadtalak, szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Szomorú vers, keserű vers, magányos vers…
Rám nagy hatást gyakorolt!
Judit
Kedves Judit !
Amikor már mindenki eltávozott mellőlünk aki a gyermekéveinkhez fűződik ,
s ha mélyen belegondol az ember a sorsába akkor vannak ilyen gondolatai.
Így született a versem is.
Köszönöm , hogy melátogattál, szeretettel, Zsófi
Kedves Ida !
Egy magányos pillanat alatt született.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Szeretettel, Zsófi
Kedves Zsófi!
Megfogtál ezzel a verssel.
Eddig soha senkinek nem mondtam el, hogy a nálam 16 évvel idősebb anyám, csak úgy tudott "felnevelni", hogy menhelyre, árvaházba adott (ahol jó dolgom volt, mindent megkaptam, csak azt nem tudom, hogy milyen az amikor az anya ölébe bújhatok és megsimogatja a fejem).
Csak akkor tudtam meg mit jelent simogatni, ölelgetni, amikor nekem is lett gyermekem, unokám.
Nagyon szép, kedves verset írtál.- Szeretettel gratulálok: István
Kedves István !
Köszönöm , hogy megosztottad velem hasonló sorsodat.
Hozzászólásaidból kitűnik, hogy nagyon családszerető nagy. A novelláid pedig a pontosságodat tükrözi. Igen az ilyen sorsú emberekre nagyon jellemző a tisztesség a becsület , mert ha hibázunk nincs ott a hátunk mögött aki kijavítson bennünket, nincs akitől tanácsot kérjünk és főleg nem ismerjük az anyagi támaszt, biztonságot amit másnak megadott az élet, a szülői hátteret.Ezért van egyéni kialakult családképünk, ezért, tudunk, józan szeretetet adni gyermekeinknek, unokáinknak.
Szeretettel, Zsófi