Gondolj rám, ha vihar támad,
s megtépázza kerted, házad!
Én vagyok!
Ha végigsöpör életeden,
s azt súgja, egész másmilyen,
mi igaz;
ha arra ránt, hol az egyensúly,
s vigyáz rád, nehogy elbotolj;
ha megtiporja mindenedet,
s a könyörület kívül reked;
ha igazságot hirdet neked;
ha rád szól, hazug vagy, de nagyon;
ha nem jár neked többé vagyon;
akkor is, ha magam adom;
ha kiáltok, hogy meghalljátok,
mi az, amit nem sújt átok;
de akkor is, ha nem szól szám:
mindenképpen gondolj rám!
3 hozzászólás
Kedves Tibor!
Mielőtt törölted magad is olvasód voltam. Örömmel látom, hogy ismét írsz. Még ha nem is túl sűrűn. Megragadó vers, a hangulata egyedi, mindig találok valami különlegeset a műveidben, közel állnak hozzám. Kívánom, hogy találd meg az egyensúlyod. Üdv. Szilvi
Kedves Tibor!
Hiányoztak szép gondolataid!
Örülök,hogy ismét itt vagy!
Gratualok:sailor
Tetszéssel olvastam verssoraid.
Szeretettel: Rita 🙂