Rend az élet !
rég belém karmolták az évek,
De csillagok ragyognak
éjszakám felett,
ugyan ! mi bajom lehet ?
hogy ennyire szenvedek!
Halni készül
szürkülő lelkem csillogása,
Már félig sírba ásva
még álmodni merek
Róla! Aki csak fantom,
kit öröktől – örökig
szeretek.
3 hozzászólás
őszintén tetszik ez a versed, iagzán jó, rímes, hullámzó, megvan a ritmusa, a lüktetése…megvan a telítettsége…
Köszönöm Kedves olvasóm, komoly és őszinte kritikádat. Nagyon jólesett.
Szeretettel fefo
Gyönyörű….engem annyira megérintett….nem tudom miért, valahogy átéreztem az egészet. Csodaszép, rég nem olvastam ennyire szépet!