Merengek létem ívén.
Igaz, vagy csak álmodtam?
Sok fájdalom hozzám ért.
Ingerelt, sikoltottam.
Megkarcolt üveg lelkem.
Ívét az élet húzta.
Sajgó bántásban ember
Idő bélyegét rója.
Megdermedt vasbetonba
Igéztem vérző szívem.
Súlya több ezer tonna,
Ide már fény sem ér be.
Merengek létem ívén.
Igaz, vagy csak látomás?
Sóhajom életre kél,
Időtlen idők vonzzák.
Most mintha megrepedne,
Izzana mi kőkemény.
Szerelmem már meztelen
Imát mormoló remény.
Megtalált mire vártam.
Igaz, vagy csak délibáb?
Szerelmed villanása
Ígér nem múló csodát.
6 hozzászólás
Nagyon hatásosak a képek, amiket alkalmazol! Meglepő szótársítások, de éppen ezért olyan szép! Fájdalommal áthatott vers, de ott motoszkál benne a kétkedés, hogy vajon igaz e, vagy mégsem, hogy ilyen az élet, és így történnek a dolgok. Gratulálok, nagyszerű!!
Teljesen egyetértek Theiával, nekem is nagyon tetszik, ahogy különböző képeket helyez egymás mellé, mégis ettől egész a vers. Gratulálok!
Nagyon jó “próbálkozás” (ahogy azt ajánlottad…) – de szerintem annál sokkal több, szóval sikerült. Átadja az érzelmeket. (Ezenfelül pedig: egyetértek az előttem szólókkal!)
Üdv
Zsázsa 🙂
Nekem is tetszenek benne a szokatlan képek, valamint a vers szerkezete. Az utolsó két versszak kivételével merengős-bús-borongós hangvételű, aztán…fokozatosan… felcsilan a remény…
Beleirúltam, pirultam. Próbálkozásomat jobbra értékeltétek, mint egy próba lehetne. Köszönöm.
Szia Hát ne pirulj!! Valóban nagyszerű szerencsés lehet Misi 😀
Valóban remek képekkel írtad le és nem lett erőltetett annak ellenére sem, hogy kötött szerkezetet használtál. Szóval gratula.