Nem gyűjtöttem. Fázom, s riadtan kotrom, ha
tudom is, ujjaim, karom csak otromba,
alkalmatlan eszköz összefonni téged
egy képpé énbennem, bárhogy szeretnélek.
Minden itt felejtett apró nyári morzsát
kenyérnek álmodok, kincset rejt a porzsák,
és nyakig a koszban, könyékig szemétben
mámorosan túrok; részeg az egészben…
Itt vagy. Itt kell lenned. Úgy kapaszkodom meg
szálanként a szépbe, mint a fény tebenned,
dajkálok cserepet, beszélek árnyakhoz,
élek minden hajnalt, amit a szárnyad hoz,
és várom szinte, ahogy korán a napvég
rám száll összetörni, s úgy súgnám, maradj még,
nincs, jaj, nekem már nincs hová sietnem,
maradj még kicsit, maradj a szívemben,
sár van kint, és sötét, őszről leveleznek
fáradt, csontkarú fák, és én nem eresztlek
zsákmánynak közéjük, torz lelkemben bőszít
hogy mindent felzabál ez a karmos ősz itt.
Csend van. Emlékekből, porból építek meg
válaszokat, csapdát elvesztett hiteknek,
s túl karcos álmokon, lázas látomáson,
tudom, téli vermem önmagamnak ásom.
16 hozzászólás
Kedves aLéb
Látod a tél arra is jó , hogy ilyen szép verset írj.
Gratulálok szeretettel. Ágnes
Kedves Ági,
nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad a verset, és itt hagytad a véleményedet!
aLéb
Szia aLéb! 🙂
Valódi téboly ez a vers, télen is az. Szerencsére az ősz nem "zabált fel", mert már lassan itt a következő, de előtte még legyeskedik egészséges jegével a tél, sóhajvirágaival a tavasz, de még fülledt gyönyörével a nyár is közbejön.
Piciny konklúziót levontam: akinek ott kell lennie, az egészen bizonyosan ott is van, csak talán láthatatlan valami miatt.
Megrendített a vers zaklatottsága, ereje, mert megszámlálhatatlan érzést rejt. A központozás és a felépítés is alátámasztja ezt.
A cím mindig tökéletes, rejtvénynek is beillő. Próbáltam fejtegetni a billentyűzet segítségével. 🙂 Ezek csak az én agyalmányaim, de jólesett foglalkozni vele.
Kínos megint azt hagyni itt, hogy mennyire tartalak nagynak…
Mérlegre tettem-e már azt, hogy mekkorát szakítasz a lélekből a serpenyő egyik felére téve azt, utána mekkorát adsz vissza a másikban? Most írom, hogy többet osztasz, mint amennyit elveszel. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, köszönöm, hogy megosztottad velem a gondolataidat, jól érzed ezt a zaklatott kapaszkodást a versben. Örülök, ha így gondolsz a verseimre, köszönöm, szépen a véleményedet.
aLéb
🙂 Azt tudnod kell, hogy elsőként szerepelsz nálam a mai magyar költészet terén, ezt nyilvánosan is ki merem jelenteni. Nagy tisztelője vagyok minden versednek. Nem csak különc megélésem miatt, hanem amiatt is, hogy szerényen közvetítesz, amolyan csöndes igazgyöngy gyanánt, kristálytisztán érzékelhető képekkel. Ha már előzőleg a mérleget említettem, folytatom…
Az egyik serpenyőbe áldozod lelked sérülékeny szilánkjait, a másikba a reményt helyezed. Kockázatot vállalsz, mert nem tudod, mennyit nyom a latba. Ezek a látszólagos ingadozások megmutatkoznak gondolatvilágodban, ezekből születnek csodáid, a Hamisítatlan Csodák.
Tanulok belőlük olvasáskor (ez így száraz), íráskor pedig felemelnének olyan szintre, ahová nem merek felkapaszkodni, mivel költőnek nem vallom magam, hiszen kevés vagyok hozzá. Az egyértelmű, hogy verseid hihetetlenül húznak a költészet belső varázsa felé, és ezt most az alkotásra értem.
Köszönöm, hogy képes voltam ezt végiggondolni. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kankalin, nagyon megtisztelő a véleményed, nekem is vannak kedvenceim, akiknek a költészetét nagyon tisztelem; most csak egy példa, Vesztergom Andi… de még vannak ám :-).
Persze hogy vannak bennem kétségek, ingadozások, és hát miről is írnék, ha nem a vívódásaimról :-). Köszönö, hogy ezt így éled meg a verseimet olvasva.
Én nagyon örülök, hogy a szívesen olvasol, és köszönöm, hogy rendszeresen olvasol, és itt is hagyod a véleményed a verseim alatt.
aLéb
Félve szólok verseidnél, aLéb, de ez igen csak megborzongatott…
Köszönöm, hogy olvashattam.
Ida
Kedves Ida, mitől tartasz? Örülök, ha itt hagyod a véleményed a versem alatt, és őszintén köszönöm. Örülök, hogy hatott rád a vers.
aLéb
Kedves aLéb!
Remek versedet igazán élvezettel olvasom mindig – bár nem írok hozzá kommenteket, mert tartalmuk és formájuk annyira szakavatott költőt takarnak, azok olvasását nem lehet bírálni, csak élvezettel fogadni, és olvasni. Főleg ezért szeretem a Napvilágot, mivel itt országos szintű, kiemelkedő költők anyagát is olvashatom, s büszke vagyok rá, hogy én is itt lehetek. Nem irigykedem, talán azért mivel nehéz időket átélve nem jutott időm költészettel foglalkozni, csak nyugdíjas koromban, most pedig már nehéz utolérni azt, amit én is szerettem volna elérni, hiszen édesapám is csodaszép verseket alkotott, komoly szakértelemmel.
Nekem ünnepnek számít, amikor ilyen alkotásokban gyönyörködhetek, mint a most föltett versed is.
Szeretettel gratulálok!
Kata
Köszönöm szépen a véleményedet, Kata, örülök, ha tetszik a vers, és örömmel veszem, ha a verseim alatt otthagyod (hsz formájában) a kézjegyed :-). Örömmel láttalak.
aLéb
Kedves aLéb!
Szépséges a versed. A képeid rendkívül kifejezőek, képszerűek, erőteljesen támasztják alá a mondandódat. A versed nekem azt sugallja, hogy minden próbálkozásunk, hogy összerakjuk egésszé a múltat, töredékes, mert nem vagyunk tökéletesek, bármennyire is szeretnénk.
A rímeid egyediek, ahogy azt megszoktuk tőled. Az első és az utolsó vsz. mintegy keretbe foglalja a mondanivalót: építkezel az emlékekből, álmokból. Közte meg ott van a féltés, az elmúlástól való félelem. Nagyon jók az áthajló sorok, mert nem akad meg a vers dinamikája.
A befejezés nagyon lemondó… Tudom, nem naplót írsz, de egy apró fénysugarat hagyhattál volna…:)
Klári
Kedves Klári!
Nagyon örülök, hogy a vers technikai taglalásába is belementél, mert azt godnolom, egy irodalmi portálon a véleményezőknek ez is feladatuk lenne. Örülök annak is, hogy tetszett a vers, és hogy megtalált a mondanivalója. Én az őszt, a telet nem szeretem, hatnak rám a szürke nappalok, a hosszú éjszakák, ezt is érzékeltetni akartam a versben, és úgy olvasom a véleményedből, hogy talán sikerült.
Köszönöm szépen a hozászólásodat, örömmel olvastam.
aLéb
Régen olvastalak, viszont láttam, hogy feltettél verseket. Olvasom őket, nagy örömömre. Köszönöm szépen az élményt!
Marietta
Nagyon nagy örömmel láttalak, Marietta, köszönöm, hogy olvasol!
aLéb
Nagyon szép ez a versed kedves aLéb !
Én aki csak írogatok, ámulattal olvastam, szépek a képek, szinte megelevenedtek előttem.
Köszönöm az élményt !
szeretettel: Zsu
Én köszönöm, Zsu, hogy olvastál, és itt hagytad a véleményedet.
aLéb