AVAGY AZ ÉREM MÁSIK OLDALA.
Füstös kocsma mélyén pohárba merengve,
Ültem,száz gondolattal fejembe.
Nem vagyok még részeg,pedig
Az alkoholt nem bírom,
Haza kéne mennem ,de még nem akarok.
Figyelem az emberek elmosódott arcát,
Valaki elájul,lazán kidobják.
Ni csak ott a Béla,három diplomája,
Itt talált értelmet,nagyfröccsre beváltja.
A sarokban ül Olga,a helység legszebb lánya,
Szépség királynő volt,de ő ezt nem bánja.
Szét tolják a füstöt,felszállnak a sorsok,
Ülök egymagamban s veszek még egy korsót.
Randevúra jöttem,az élet hívott maga,
Várat még magára,úgy sincs semmi dolga.
Elcsapott tanár,támasztja a pultot,
Össze akadt szemmel,mereng el a múlton.
Mellette szomjas diák,inná minden szavát,
Gin-tonikba folytja tudás szomját.
Mit keresek én itt,azt még nem tudom,
De várok még egy kicsit, hátha össze futok,
Kiégett sorsommal,szembe találkozok.
Várok még egy kicsit,habár most már tudom,
Kivel randim volna ,rég magamra hagyott
Benne ismertem fel a legnagyobb csalót.
2011.02.02.
Szakács Zsolt
4 hozzászólás
Kedves Zsolt!
kocsma asztalnál
a füstös félhomályban
sok könny lecsordul
emberi élet
kábultan földre csattan
talán jobb így
a rendelt árút
úgy illik ha elviszik
az élet megcsalt
üdv Tóni
Köszönöm Tóni, ez mind így igaz!
Helló Zsolt!
A versed vége meglepett.Érdekes módon a versedről egy zene jutott eszembe.
"wicked games" .
Barátsággal:Ági
Helló Ági!
Meghallgattam a zenét, lehet benne valami.
Barátsággal: Zsolt