Mi ez bennem, mi buzdít, mi hajt,
hogy legyen végre nagytakarítás?
Nyakunkon a virágvasárnap,
aztán húsvét, a feltámadás.
Hosszú volt a sötétség, a tél,
a szorongás elvette erőnk.
Legyen vége, pezsdüljön a vér,
lássunk kék eget és zöld mezőt!
Szántsunk! Vessünk végre jó magot!
Mi hoz majd nekünk jót, bőséget!
Egyformán jut majd kenyér és bor,
Veszni hagyjuk a szegénységet.
Már tudom mi az, mi engem hajt.
Az ősi parasztvérem kiált!
Hisz népem mindig tisztán várta
őt, a feltámadó messiást.
5 hozzászólás
Kedves Magdi!
Szép a versed, jó a tartalom.
Vedd érte most gratulációm!
(Részemről: fűzfa poézis!!!)
Kellemes húsvétot, jó egészséget kívánok!
Szeretettel üdvözöl a járni már alig tudó Attila
Kedves Attila!
Nagyon szépen köszönöm, hogy rá néztél írásomra. Őszintén sajnálom, hogy betegeskedsz, most jön a jó idő, biztosan jobb lesz majd, könnyebb lesz a járás is. Töltsd kellemesen, örömmel az ünnepből még visszalévő időt!
Szeretettel: Magdi
Kedves magam!
Kedves magam! Az előbb nem fejeztem be, amit írni akartam.
A tavasszal, a húsvéttal együtt jár a megtisztulásra törekvés minden szempontból. Ezt jól érzékelteti a versed.
Szeretettel: Kati
Köszönöm szépen Kedves Kati!
Szeretettel: Magdi