Te vagy nekem az első
meleg tavaszi eső.
A kis fecske, a gólyahír,
a hóvirág, mely kinyílt.
A lágy nyári szél
az enyhet adó.
A zöld mezőn
piros pipacstakaró.
Az őszi szín kavalkád
mely nyugalmat ád,
s, megtölti a présházat, magtárat,
hogy biztonságban kivárhasd.
A telet, a nagy halált
a havat, a zúzmarát
a jeget, a fagyot,
mely alatt a természet alhatott.
Még ezek után kérded:
Mi vagy te nekem?
Semmi!
Csupán az életem.
2 hozzászólás
Szia!
Kedvesnek találtam a versed, és jó, hogy természeti képeket viszel benne végig, ezáltal egységes a vers. Az utolsó 4 sor emlékeztet valamire, amit egy emlékkönyben olvastam. 🙂
Üdv!
Mimóza
Kedves Szép virág!
Örülök, hogy tetszett a versem.
Az utolsó négy sor esete is mutatja, hogy sok ember szerelmes.
Vagyis nem csak egy embernek vannak érzelmei.
Világ életemben önző ember voltam, és ezen ezek után sem szeretnék változtatni, így, aki az én szavaimmal szeretne hódítani, lelke rajta.
Üdv: Béla