Miért bocsátanálak el?
Hisz’ minden rólad énekel.
A szél, s amott a téli fák,
Sötétbe hullt, vad éjszakák…
Te nélküled oly bús vagyok,
Akár a néma csillagok,
Folyók jegén a kócsagok,
Bevallhatatlan sóhajok…
Ma még az ég is kék nekünk,
De holnap már nem itt leszünk…
Ha már a vég is oly közel,
Miért bocsátanálak el?
11 hozzászólás
Kedves Antonius!
Ez egy gyönyörű, megható vallomás.
Nem is tudok rá mást írni, elakadt a szavam. Minden szempontból tökéletes.
Szeretettel: Kankalin
Kedves antonius!
Olyan szép és megható érzést továbbítasz az olvasó felé.
Ha ennyire szereted, mi akadálya van?
A szerelem mindent legyőz, ha nem egyoldalú.
Páros rímeid is szépek, mint a vers tartalma.
Gratulálok!
Napsugaraim küldöm, hogy váljon valóra.
Üdv: napsugárka
Köszönöm midkettőtök kedves szavait, megtisztelő értékelését. a.
Gondos formába szedve gyönyörű a versed. Már az első két sora is megfogott, de az egész nagyon jó. Örülhet valaki, akinek íródott.
Üdvözöllek: Kata
Kedves Antonius!
Nem találok megfelelő szavakat, amelyek kifejeznék, őszinte csodálatomat es tetszésemet!
Egyszerűen csodálatos!
Szeretettel:
Hamupipő
Kedves antonius.
Harmadszor futok neki , hogy írjam,mit is gondolok?No nem azért mert nincs mit írnom?Csak hogyan is?A férfi lelket megérteni kell tudni.Igyekszem megfejteni,és azt gondolom,
történjék bármi elbocsátásról szó nem lehet a részedről, nincs oly erő, tett, ami ezt megmásíthatná.Hm…Nézdd el ha tévedek.
Üdvözlettel:Selann
Mindanyiatoknak nagyon szépen köszönöm, hogy megtiszteltetek.
Üdv. a.
Szia!
A miért-re jól megadtad a választ. Szépen versbe foglaltad a gondolataidat, ami nekem nagyon tetszik. Főleg az első versszak:)
üdv: Eddie
Köszönöm szépen kedves Eddie.
Üdv. a.
Szia antonius!
Szép, melankolikus hangulatú versed sokat elmond,
mégsem eleget.:):):)
Egy valami ami zavar: bocsátanálak…ez olyan kinyilatkozás,
mintha kegyet gyakorolnál vagy feljebbvaló lennél…
Ezt elmondanád miért pont ez a szó?
Ez nem von le, csak erkölcsileg esetleg az értékéből.:):):)
Remélem nem sértődsz meg?
Üdv: fátyolfelhő
Igen, elmondanám: Ez a vers őszinte válsz egy őszinte kérdésre, ami így hangzott: „Elbocsátasz?”
Bevallom, hogy ez a kifejezés, (és a helyzet, amit sugall,) nekem sem rokonszenves, ezért is a csonka cím. De, mivel konkrét kérdésre válasz, „bevállaltam”, mint ahogyan bevállalom a következményit is…
Köszönöm, hogy jártál nálam. a.