-nem érlek el,
már csak álmom
emlékszik rád
közöttünk tornyosulnak
rideg sziklák
ködből, hallgatásból
megálmodtalak
-egy mozdulat
mi félbe maradt,
esengve érted kiált,
hát nem engedlek el,
túszul tartalak,
hunyt pillám mögött maradsz
míg világ a világ
14 hozzászólás
kedves Dreaming!
nagyon szép írás; szép szavakból szép képeket teremtettél. én egy apró könycseppet vélek felfedezni a szorosan leszorított pillák alól kibuggyanva,
grat: d
Olyan ez a gyönyörűszép vers, mintha egyetlen egy mozdulatba belerejtetted volna azt, ami a számodra a világot jelenti… aztán leírtad nekünk… nagyon kifejező módon…
Szeretettel: barackvirág
Köszönöm kedves Barackvirág 🙂
Mindig örülök a látogatásodnak, és annak főképp, hogy tetszett 🙂
Szeretettel Éva
Jól érzed, kedves dende :S
Köszönöm 🙂
Szeretettel Éva
Szép és fájdalmas.
…
…
Annyi emléket idéz.
…
…
Köszönöm.
Poppy
Kedves Poppy – köszönlek :)))
Szia Évike!
"egy mozdulat mi félbe maradt" -nagyon szép.Ezt a szerelmet nem lehet elfelejteni,befejezni,azt hiszem.Szépen írott mély érzések vannak a sorokban.Gratulálok.
Szeretettel üdv:Vali
Kedves Éva!
Nem tudok eleget tenni a szerkesztőinknek, akik azt kívánják, hogy az 5-ös értékelést bőven kell magyarázni. Én csak annyit írhatok, hogy a versed fájdalmasan gyönyörű, és mint a többi, ez is kifogástalan.
Szeretettel: Kata
Kedves Valikám!
Köszönlek :)))
Szia kedves Kata!
Örülök a látogatásodnak, és véleményednek 🙂
Szépséges, egyszerűen nem találok szavakat…
Colhicum
Köszönöm szépen 🙂
Kedves Dreaming!
Nagyon kedvemre való a vers! Tetszik!
Üdvözlettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Köszönöm szépen:)
Üdv: Éva