mihez kezdek a hiányoddal
a vajasfehér puha takaró
mosásig őrzi ráncaid
még nem tudom
hogy vasalom vissza rá
a vasárnap szétszórt süteménymorzsákat
nem tudom hogyan büntessem majd
magam helyetted
amikor nem mantrázod tovább hibáim sorát
gyűlik majd a mosogatóban
a tányérok garmada
a pár elszáradt pohárra
tapadt rozmaring savanyú
szaga tölti be a konyhát
kötszert keresek a széttört
cserép véresre marta talpam
mihez kezdek a neked érkező levelekkel
a számlákkal kiégett izzókkal
a folyton eresztő locsolócsővel
anyáddal a borostyánnal
ami térkép nélkül nő tovább
7 hozzászólás
Kedves Editke!
Ez egy aktuálisan égető kérdés? 🙂
Ha igen, nem drukkolok ellent.
Szeretettel:
Ildikó
Ha rákérdezel. nehéz lesz megmagyaráznom, hogy miért pont ezt, miért pont így írtam? 🙂
Szia Ildim!
Az a szitu, hogy beiratkoztam Lackfi János kreatív írás négy igen 4 alkalmas online tanfolyamra. Ez volt a harmadik lecke anyaga, valamilyen hiány. Feltérképezni az életünk hiányait.
Tele van az életünk hiányossággal, átrendeződéssel. A házi feladatom javított verzióját olvastad. 😊
Ölellek nagyon! ❤
Kedves Edit!
Szerettem tisztaságát, köszönöm.
Szeretettel: Szabolcs
…én is köszönöm Szabolcs!
Kedves Edit!
EZ az írásod nagyon sok gondolatot szült!
Különösen tetszett:
"nem tudom hogyan büntessem majd
magam helyetted
amikor nem mantrázod tovább hibáim sorát"
RENGETEGET MOND!
Gratulálok:sailor
Szép estét!
Köszönöm Sailor!
Kedves Edit!
Ez a vers egy ideje visszhangzik bennem, mindig-mindig visszatérek hozzá.
Szép, letisztult, tökéletes lezárással.
Érződik rajta a csiszolás. Annak idején az egyetemen vettem fel kreatív írás órákat – Lackfi Jánossal és Vörös Istvánnal. Nagyon szerettem azokat az alkalmakat – mindig igyekeztek kizökkenteni, egyedi látásmódra, kreatív eszközhasználatra sarkallni. A legtöbb ott született munkám inkább csak ujjgyakorlat volt, de üdítően hatott rám.
Köszönöm az élményt.
Üdv,
medve