Ahogy reggel szemem nyílik, Téged pillant meg,
Sokszor még a nap sem virrad, de máris megleslek.
Első csók a Tied, tested az mit ajkam érint,
Általában alszol, s visszacsókolsz mégis.
Édes bőröd illatát, mélyen lélegzem,
Kitartson illatod, míg újra azt nem érzem.
S mikor már hiányod fáj, a gondolatod is éget,
Izzó parázsként a torkomban, csókod oltalmát kérem.
Már levegőhöz alig jutok, megfojtanak a vágyak,
Nem kívánok mást, csak, hogy karjaidba zárhass.
Belebújjak tested forró, lágy ölébe,
Ott érjen a Nap majd a Hold, ne legyen vége.
Szemeid mélységében elmerülve végre,
Enyhül bennem a fájdalom, mely testemet érte.
Annyira kínoz az érzés, mikor nélküled vagyok,
Miért kell nekem bárhová is mennem, ahol te nem vagy ott.
Hangod erős dallamától, szívem is megremeg,
Ez adja tán neki, a mindennapi ütemet.
S mikor elhagyja édes ajkad, a világ legszebb szava,
Megnyugtatott boldogsággal adom át neked magam