Mint egy idegen, úgy meredtél rám,
azon az esős vasárnap délután.
Szemeden jéghideg fények,
szívemben halott remények
Szavaid sziklaélű sora,
a „mit akarsz te", és a „nem", és a „soha",
porba vert és áthatott,
mint kitaszított, megsebzett állatot.
Súgta már a szél, ahogy hajadba kapott,
s vijjogva rázta az ablakot,
s az eső is, mi egész nap csak esett,
azt dobolta, minden… minden elveszett.
15 hozzászólás
Kedves Antonius!
Nagyon érzékletesen jelenítetted meg egy szakítás kegyetlen képét.
Jó vers, tetszik 🙂
Üdvözlettel Éva
Köszönöm Éva!
Üdv. a.
Kedves antonius!
Gratulálok versedhez. Nagyon szépen festetted le a szakítás fájdalmát, érzéseit.
Üdv.
A.Adrienn
Köszönök mindent Adrien.
Üdv. a.
Kedves Antonius!
Nagyon szépen írtad meg egy fájó emlék érzéseit.
Szeretettel üdv:hova
Kedves vagy Vali. Köszönöm.
Üdv. a.
Az érzelmi mondanivaló és a környezet párhuzama egyszerűen remek.
A képeid, a hangok olyan élethűek, hogy az olvasó szinte a részévé válik.
Beleborzongtam olvasása közben.
Gratulálok
András a véleményed nagyon megtisztelő. Kicsit meg is lep.
Köszönöm. a.
Kedves Antonius!
A versed utolsó sora, jobban mondva, az utosó sornak, két utolsó szava, Müller Péter egyik idézetét jutatta eszembe, amikor így írja le valamilyen nehér érzés átvitelét:
"Öröm az, amikor az ember a nehezet, még a nagyon nehezet is, könnyűnek érzi. Repülésélmény. A lelked nehéz, az életed is nagyon nehéz. Minden elveszett. De fölfedezed, hogy szárnyaid vannak!"
Te is felfedezted szárnyaidat, mert érzéseid felett, a verseiden keresztül azokon repülsz, és elhozod hozzánk is, merismerteted velünk is szíved fájdalmait, megmutatja egy egy érző sziv, nem megértett és visszautasitott érzéseit. Szépen leirtad.
üdv Tóni
Kedves Druszám!
Ha valaki megkérne arra, hogy ítéljem meg, a verseim jobbak-e, avagy a Te hozzászólásaid, amikkel rendszerint megtisztelsz, hát zavarba jönnék.
Köszönöm. a.
kedves Duszám!
Hát én is gondolkodtam már azon, abbahagyjam e a versirást és tovább is, mint az utolsó, majdnem négy évtizedben, csak z idézetekkel foglalkozzam. Probléma csak az. eddig a munkahelyem megadta a lehetősége, hogy a idézeteket, mondásokat, citátokat az emberek közé vigyem. De most, most nem írhatok ki az utcai keritésre mindennap egy mondást. A mondásoknak is mint az idézeteknek is, csak akkor van értelmük ha valamihez viszonyulnak. Az dézetnek is, mint a nyakkendőnel, pászolni kell a kerethet, a ruhához, inghez. A képeknél a keretet vesszük a képhez, de itt itt már a kép megvan, a vers, ide a pászoló ráma illik, ezért próbálok mindig egy megfelelő idézetet feltenni. Köszönöm, hogy tetszenek. igy a fáradozásomnak, legaláb van valami értelme.
üdv Tóni
Kedves Antonius!
Gyönyörű a versed! Szívbemarkoló! De azért remélem, mégsem veszett minden el!
Üdvözlettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Régebbi versem ez. Amikor írtam, tényleg azt hittem, minden veszve van. Az idők távolából sem tudok vigyorogni magamon. Bizony vannak, lehetnek az embernek nagy veszteségei, vereségei. Amikor még a könny sem szégyen.
Köszönöm kedvességed. a.
Kedves Antonius!
A könny sosem szégyen. Az őszinte könnyek tisztítják a lelket. Ez az én egoista véleményem. Vannak pótolhatatlan veszteségek. (Tapasztalat.) Mégis vannak csodák, amelyek pótolják. (Tapasztalat.) A versed tényleg gyönyörű, mélyen elgondolkodtató. A "halott remények"-kel együtt.
Mert a halottak halottak, a remények remények. És köszönöm, hogy ezt megvilágítottad nekem!
Üdv: Kankalin
Szívesen. 🙂