Mondd, mit ér a vers,
Ha minden szava nyers?
Ha nincsen benne annyi,
Hogy legyen miért elolvasni.
Mondd, minek költ a költő,
Ha olyan ez az emberöltő,
Hogy nem olvas verseket?
Belegondolni rettenet.
És az sem lehet utolsó,
A szó csak falra hányt borsó,
Mondhatok én értelmeset,
Ha senki se hallgatja meg.
A rím nem kell manapság,
A ritmust földbe tapossák.
A vers többé nem gyönyör,
Megmarad a hatalmas űr.
7 hozzászólás
Szerintem sokan olvasnak verseket. Ha máshol nem, hát a Napvilágon! 🙂 az internetnek köszönhetően, hidd el eljutnak a versek az emberekhez.
A rímekről meg annyi, olvastam sok rímes verset, és szabad verset. Én úgy vagyok vele, hogy ha megérint, akkor teljesen mindegy van-e rím, vagy nincs.
A kérdésedre, hogy mit ér egy vers? Számomra minden vers ami megérint ajándék, szóljon bármiről.
szeretettel-panka
Kedves Mihály! Ne csodálkozz azon, h az emberek ma nem olvasnak verseket, ha ilyen kínrímek vannak benne. Ezt még olvasták: "Mondá Lajos, a nagy király/ Eredj szolgám Lacfi Endre/ Küldj parancsot, mint a villám/ Köss nehéz szablyát övedre…" stb, stb. BOcs! Üdvözlettel: én
Kedves Mihály
Weörws Sándor is sok verset olvasott.Hagyta hogy hassanak rá a nagy költők írásaik.Pl: Rilke, Babits. Így alakult ki az egyéni stílusa. Te is tedd ezt. Olvass Tóth Árpádot, József Attilát és itt a napvilágon az aLéb verseit ajánlom figyelmedbe.
Ezek talán hasznos tanácsok a költészetedhez.
És türelem van időd…..!!!!!
Ágnes
Kedves Mihály!
Sokat gondolkodtam, hogy miért lett ennyire keserű a versed?
Mindenben egyetértek Pankával és a többiekkel.
Üdvözletem: oroszlán
Örülök, hogy olvastatok. Ezzel a verssel a mai emberek alacsony kulturális igényét, akartam kifejezni, a vers szót a kultúra szimbólumaként használva. És egy kicsit ironikus hangvételt akartam venni. Én értékelem a verset, és tudom miért kell, különben nem írnék. Sokan nem tanulnak a leírt szavakból, nem hatja meg őket semmilyen magasabb rendű kultúra, ezt is ki akartam fejezni, és így az értékes gyönyör helyett, hatalmas lelki ürességben élnek.
Szalai Mihály
Szia Mihály! 🙂
Elolvastam versed. Kérdeztél (bár költői), hát válaszolok. 🙂
Az igazi vers fölér bármely kinccsel. Minden betűje egy-egy gyémánt ékkő lehet. Soha nem láttam közelről valódi gyémántot, de úgy képzelem el fényét, ahogy a betűk sorolnak felénk, hát varázsosan. 🙂
Ha nyers a vers, akkor élhetővé kell tenni. Szerintem sokan olvasnak verseket, ezt adatok is bizonyítják, legalábbis nálam.
Záró szakaszodon azért gondolkodtam el, mert az első két sora félig-meddig szerintem is igaz.
Kíváncsi vagyok, miből született ez a konklúzió.
Megértem aggódásod, de cáfollak is. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Mihály!
Az emberek kulturális igényét kár kritizálni, természetes, hogy mindig azt fogyasztja és élvezi az átlag, amit a vezető média elé tol és jó reklámmal bír.
Én azt gondolom, hogy ez lényegtelen a vers szempontjából. Az igazán értékes alkotások fenn fognak maradni, és ha már egy embert sikerült megérinteniük, teljesítették szerepüket.
Talán nem is baj, hogy a vers és úgy általában az igényes szépirodalom ma nem számít üzletnek, mert így csak olyan rétegek olvassák, akik valóban igényességet szeretnének, és egy mű képes nyomot hagyni a lelkükben. Láthatjuk, hogy a nagy tömegprodukciók milyen sorsra jutnak, a vers viszont, más jelleggel ugyan, de ma is virágkorát éli.
A cél annyi, hogy hiteles képet adjanak az alkotóról, és a világról, amelyben élt. És mindig jöhet egy békésebb, igényesebb kor, amelyben a versek is nagyobb figyelmet és feladatot kapnak! Ezért nincs értelme borongósnak látni a helyzetet.
Üdv.:Tamás