átértékelt éjjelek dokumentumai
gyűrődnek lepedőmön,
margójára írt a tápászkodó
tervek halványkéken fogó
tolla,
lineáris függvénybe
torkollik a hajnali rituálé,
csak lábjegyzet a megszokott madárfütty,
a macska kerítésakrobata mutatványa.
Táskámban bérlet az örökkévalóság
sivatagába tartó buszra,
belépő a droidok olajszagú
paradicsomába,
s „enyém” feliratú flakonom töltöm
szívdobbanásom kiegyenlítő
nedűjével.
Csak hirtelen felbukkanásod
töri át ereim szabályzó reléit,
ad pírt, megrökönyödést kiváltva
szürke csavartenger közepén.
4 hozzászólás
Kedves Csaba!
Nem is annyira monoton!
Gratulálok, Judit
Köszönöm, Judit! Inkább a tartalomra utaltam vele… remélhetőleg. 😀
Így van ez, ha siekrül a monotonitást megtörni csak egy pillanatra is, már könnyebb. S talán erőt ad folytatni.
Tetszett.
Üdv.:
Daniella
Kösz szépen!