Hatalmas szívem kinőtte a testem.
Most kinn kalapál, valahol mellettem.
Minden voltam már, pusztán szeretetből.
Virtuális vágyak gyűrődtek lepedőn…..
….Létem szerelem lett, mély verembe estem.
A net oltárán feláldoztam lelkem.
Értelmem sutban, eljátszottam kéjnőt.
Örömöt adtam önzetlenségemből.
Most mi vagyok? Tán szerető, avagy kedves?
Környezetszennyező szerelmi élettel,
Roncstemetőbe magam vezetem el.
Holnap mi leszek? Test mely temetetlen?
A szívem miért nincsen a testemben?
Péter! Ne vidd el, rakd vissza a szívem!
4 hozzászólás
Kedves Noémi !
Remélem a Péter nevű fiatalember olvassa verseidet ? !
Hatalmas "kirohanásnak" tartom alkotásodat, a sok kérdésre remélem megkapod a válaszokat.
Tetszett a versed.
Szeretettel: Zsu
Kedves Zsu!
Valóban kirohanás, az fránya hangulathullámzás…
Fiatal már én sem vagyok, hát még Péter! 🙂
Olvassa, de nem mindig értőn, választ kapok, többnyire olyat, hogy fal adja a másikat.
Köszönettel: Noé)mi? 🙂
Többen Noénak hívnak….a bárka szívem miatt, annyi állat elfér benne. 🙂 Jaj!
Kedves Noémi!
Izgalmas vágyakkal telve háborog a lelked. Úgy tűnik fizikai fájdalmat érzel. Ismerem ezt az érzést, legalább is hasonlót.
Gratulálok szép versedhez: oroszlán
Köszönöm kedves oroszlán.