Ezerszer kértelek
ne zaklass,
ne követelj, ne háborgass
ne kérj és ne is adj
ne kiáltsd bele az éjbe,
hogy ennek nem lehet vége!
Hogy a szerelem örök !
mulhatatlanul ember
és Isten előtt !
Én élek és félek!
Szeretni vágyom
de nem látom
tőled a világot,
a fényt a reményt
mindenütt elállod !
Hagyj már békében!
Nyugodjál békében
Az Isten szerelmére !
te csak kísértet vagy!
nincs tovább !
vége !
5 hozzászólás
Hm, nagyon érdekes ez a versed….olyan ritkán olvasni ilyet….felmerül az emberben a kérdés, hogy tényleg ezt akarod? Vagy ez is csak amolyan “huza-vona”?…tele van érzéssel, az elején a sok “ne” szó rengeteg érzést takar…Hihetetlen ereje van, pedig úgymond nem is bonyolult szavvakkal/képekkel teli, talán pont ettől lesz erős… Személyes hangulata is nagyon tetszett.
Egyidőben félsz és dühöngsz.Ha hozzá csapsz utána miért könyörögsz mégis.
Látod?,aszerelem fájdalom ,de ugyanakkor küzdelem is.Míg egy ilyet szavak-
ba,söt rimekbe tudsz kovácsolni,addig…lázzongj és szeress.
Mi következik?
Nincs annál rosszabb amikor valaki akit szerettünk (szeretünk) elkövet egy hibát (ha nem többet) és megmondjuk, hogy hagyjon békén minket, tűnjön el örökre…holott egy piciny részünk azt kívánná bárcsak megváltozna és bárcsak meg tudnék bocsátani.
Nem tudom, hogy jól értelmeztem-e, de nekem ezt mondta ez a versed. Őszintén tetszett mert a reménytelenséget sugallja minek megszűnttét Isten kegyelmére bízzuk.
Köszönöm figyelmedet!
Kemény szavak, kedves fefo. ..de néha ki kell löttyinteni a lelkünk poharában felgyülemlett érzéseket…
Nagyon jó lett, néha kellenek ezek a felkiáltások! Kiordítani magunkból a dolgokat.