Ahogy rózsaillatból árad az
ókor, kényes patríciusnők
mozdulata, tömjén, füstölök,
villanás tükörben, fáklyák szaga,
vagy borospincében áll az idő,
s ha iszol az eldugaszolt mámor
dala élet, szívedben Ámor
nyila peng és messze hegyek zengő
dalai csilingelnek lágyan.
Ezt érzem mindig ha Rád gondolok,
s álmok futó patakjában
csillogó, fehér könnycsepp vagyok…
Nehéz megmondani, mi vagy nekem,
talán a könny, az álom, a csend.
6 hozzászólás
Ez nagyon szép!
Szeretettel: Rozália
Különleges hasonlatok egy különleges szerelemről!
Gratula!
Kedves András!
Gyönyörű a szonetted! Bár ez nem meglepő számomra!:))))
Szép színfolt a palettádon…
Szeretettel: Lyza
Gyönyörű vers, nő nem kívánhat szebbet. Gratulálok
Szia András!
Olyan szép, hogy szó bent reked. Inkább elképzeltem a képeket.
Szeretem a dalok csilingelését. Itt zengő csilingelést észlelek.
Lélegzetelállító vers!
Szeretettel: Kankalin
"Nehéz megmondani"
Keressük a szavakat. E lázas keresés évezredes naplója az irodalom. Folyt.köv.
(üdv. Á.E.)