Boldog tavasz száll a széllel.
Kár, hogy engem már nem ér el.
Szívem kőfalát nem bontja,
Egyszer ő mégis azt mondta:
Minden percben veled leszek,
Tőlem senki el nem vehet.
Szívem eléd mindent ki tár,
És minden percben csak téged vár.
Mégis nélküle kell élnem,
Végleg elhagyott már engem.
Csókom pecsétjét még hordja,
Hiányom lesz majd a zsoldja.
Kék szemében lángok égtek,
Ő volt fénye a sötétnek.
És már nem nekem világít,
Neki már egy másik számít.