Az első csóktól az utolsóig
úgy néztem rád, mint senki más.
Összefércelt jelmezed alatt
szétfoszlott egy-egy pillanat.
Egy – egy hitvány cérnaszál
volt a vágy mely elszakadt.
Szerelmed száz arca hasztalan
mint egy gyér lombkorona,
nincsen csöndje, nincs oltalma.
Faltól falig befalazva
régen a haldokló éden.
Messze jársz már, arcod vásznán
halovány a pír, nem ismerek rád.
9 hozzászólás
Kedves oroszlán!
"
"Szerelmed száz arca hasztalan
mint egy gyér lombkorona,
nincsen csöndje, nincs oltalma."
Szeretettel gratulálok:sailor
Köszönöm kedves Sailor a gratulációdat!
A lényegét emelted ki a versemből.
Szeretettel üdvözöllek: Ica
Igen keserű csalódottságot festettél meg, drága Ica, gyönyörű szavakkal…
Nagyon szép vers.
Szeretettel
Ida
Köszönöm drága Idám a kedves soraidat.
Öleléssel: Ica
Kedves Ica!
Szeretem verseidet és kész.
Szeretettel!
Megtisztelsz kedves Szabolcs!
Üdvözlettel: Ica
Szia Ica, ez nagyon brutál, nagyot üt. Az elején még arról beszélsz, h a menny a földre költözött, teljes a boldogság, aztán felfuttatod odáig, h "messze jársz már…nem ismerek rád" Íve van, szenvedély zúg benne. Hátborzongató! Szeretettel üdvözöllek: én
Kedves Laci!
Talán annyira mégsem hátborzongató.
Nem csak velem történhet meg.
Szeretettel láttalak: Ica
Kedves Ica! Mindenkire másképpen hat. Amint leírod, már nem csak a tiéd, sőt, egyáltalán nem a tied: az olvasóké. Rám azért hatott a döbbenet erejével, mert egy ismerős szitut idézett fel bennem! Szeretettel üdvözöllek: én